Ének és citeraszó a reformáció napján

A 10 órakor kezdődő istentiszteletre a romániai Bihardiószegról, a helyi Görögkatolikus Egyházközségből, az esztári és kismarjai református egyházközségből is érkeztek vendégek; a templom megtelt ünneplőkkel.

A pocsaji református gyülekezet történetének kezdete az 1560-as évekre tehető, a reformáció után 40 évvel már volt református gyülekezet a településen. Visszatekintve elmondható, hogy I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony hithű reformátusként kísérte figyelemmel a pocsaji református egyház életét – itteni udvarháza által – és támogatta annak működését.

Kurta Szabolcs pocsaji tiszteletes köszöntése után Vida Máté kismarjai tiszteletes kezdte meg az ünnepi istentiszteletet. Ezt követően Szabó Zsolt esztári tiszteletes hirdetett igét, melyben kiemelte: – Szükség van a megújulásra, ötszáz évvel ezelőtt is szükség volt, és ma is. Szükség van a találkozásokra is, amikor határon innen és túl együtt vagyunk, amikor együtt el tudunk csendesedni, emlékezni, imádkozni, az Úr asztalához járulni, hogy vegyük a szent jegyeket, melyek által Isten újra és újra megújítja a mi életünket. Hogy miért van még ezekre szükség? Reformációra azért van szükség, mert idővel minden reformálódik: a tárgyak, emberi kapcsolatok. A megújulásra is szükség van, hogy közeledjenek az emberek egymáshoz. Isten mondja: „Közeledjetek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok” – fogalmazott Szabó Zsolt tiszteletes. Hangsúlyozta még: ne csak megállapítsuk a törvényszerűséget, hanem bennünk legyen a készség, az akarat is erre.

Kórusének és citerajáték

A Bihardiószegről érkezett kórus három éneket adott elő, amelyekkel még ünnepélyesebbé tették az istentiszteletet. A Berettyó Népzenei Együttes is egyházi énekeket énekelt citerakísérettel.

Szőllősi Roland polgármester köszöntötte a vendéggyülekezeteket, a megjelenteket. Bara László, bihardiószegi lelkipásztor, Böszörményi József gondnok és Baráth Gábor görögkatolikus parókus is tartott egy-egy rövid beszédet a megjelenteknek. A záróbeszédek után az úrasztalnál úrvacsorát osztottak a híveknek a lelkipásztorok. A reformáció napi megemlékezés végül szeretetvendégséggel zárult, melyre minden vendéget meghívtak az egyház képviselői.

Nagyné Kelemen Mónika