Romák a választás útvesztőjében

– A Fidesz kongresszusán Orbán Viktor miniszterelnök elmondta: sorskérdés a cigányság integrálása. Az idő elhaladtával pedig már eredménykényszerben is vagyunk. Azt várom a következő ötéves ciklustól, hogy azok az emberek, akik eddig nem szívesen dolgoztak velünk, megértik, hogy ezentúl muszáj lesz. Azt várom, hogy akik a megyében a cigányok és a magyarok közötti együttműködésből már példát mutattak, tegyék ezt országos szinten. Hogyan kell közösséget fejleszteni, hogyan lehet bontani az előítéleteket, ahol a generációs problémákat el tudjuk felejteni. Ezáltal a környezetünk élhetőbbé válik – válaszolta kérdésünkre Aba-Horváth István politológus, általános családügyi mediátor, kulturális közösségfejlesztő, az országos roma önkormányzat képviselője, Debrecenben roma nemzetiségi önkormányzatának elnöke. A szakemberrel a romák és a helyhatósági választások témában készítettünk interjút.

Közeledik a helyhatósági választás. Ez miért fontos megyénk roma lakossága számára?

A cigány közösség a társadalom szerkezetében valahol az alján foglal helyet. A döntések meghozatalában, akik közel állnak a tűzhöz, annak is fontos az október 13-ai választás. Hát még akkor azoknak, akik távol vannak, és szeretnék a közösségüket úgy megjeleníteni a helyi rendeletekben, határozatokban, hogy az életük egy kicsit jobbá váljon. Na, ezért fontos nekünk a választás.

Annál is inkább, mert most olyan emberekről dönthetnek, akik közvetlenül az ő életüket befolyásolhatják. Milyen elvárások vannak megyénk roma közösségeiben a választhatók felé?

A cigányok elvárásai minimálisak. El kell ismerjük, hogy közösségünk nagy része alacsony iskolázottságú, szakképzetlen, politikai értelemben pedig felkészületlen a tekintetben, hogy igazából mi a tétje a választásoknak. Nem is érdekli, nem is megy el az, akiket nem tudunk megszólítani. Ezért irányzatokról, elvárásokról beszélni felesleges. A cigányság viszont rádöbbent arra, hogy az ő szavazataik ugyanannyit érnek, mint a fehér szavazat. Azt is megértettük, hogy a mi esetünkben nemcsak a polgármesteri és a települési képviselői, hanem míg cigány vonalon a helyi- , megyei- és országos roma képviseletért is folyik a megmérettetés. Hihetetlenül fontos lenne a hazai egy-másfél milliós roma közösségének, hogy sorsuk végre sínre kerüljön, hogy felfelé ívelő legyen, amely átlátható, kiszámítható, ellenőrizhető és eredményes. Ehhez kellene megtalálni azokat a személyeket, akik garanciát tudnának adni az előbb említett értékekre. Ilyen ember kevés van. Látjuk viszont, hogy ebben a kampányban a szenny és a mocsok eddig nem tapasztalt méreteket öltött.

Mit értünk szennyen, mocskon?

Lelki, szellemi és erkölcsi posványt. Eddig a hazudozás, a blöff, az átverés, az ígérgetés és a zsarolás volt a legmagasabb szint, ami megjelent a közösségemben egy-egy választás vagy egy-egy határozat meghozatala kapcsán. Ezek megmaradtak, de hozzájött még az ember családját is támadó morális lecsúszás is. Ettől óvnám nemcsak a cigány közösséget, hanem a magyar társadalmat is. A cigányok a helyzetükből adódóan kiszolgáltatottak a mindenkori kormánynak. Ha vele megvan az együttműködés, a közös gondolkodás, akkor nem az ideológia számít, hanem a közös akarat, ez a közös munka. Ebből jöhetnek ki azok a programok, amelyek behálózhatják az országot. Na, ez eredmény lenne, ez lenne a célunk. Abban viszont nem hiszek, hogy alulképzett, alacsony iskolázottságú képviselőkkel lehet tisztességes szakmai eredményeket elérni. Ebben a vonatkozásban is nagyon mélyre csúsztunk.

Milyen formában keresik meg a jelöltek a cigányságot? Eljutnak-e a jelöltek a romákhoz?

A találkozás lényege egy politikai alku létrejötte volna, egy választási program, amelyet a képviseleti idő alatt bármikor számon kérhet az állampolgár. Ilyen programmal senki nem keres meg senkit. Ehelyett egy többdimenziós és többállomásos háború van a mi közösségünkben. A cél, hogy az adott szervezet nyerje meg a választást, ezáltal alkuhelyzetbe kerüljön a mindenkori kormánnyal; végső cél pedig az állami normatíva, az évi több száz millió forint. Az első állomás a jelöltállítás volt. Az országos listához több mint 150 településen kell jelölteknek lenni. A második állomás a 47 fős lista leadása és hitelesítése. A harmadik már a szavazás után következik, amikor kiosztják a mandátumokat, és világosan látszanak az erőviszonyok a 47 fős testületben. Minden szinten megy az alkudozás, a kivásárlás, és az embereket kizárólag anyagilag tudják motiválni. Ez a háború nem vetíti előre azt, amire ma Magyarországon szükség van. Tehát egy szakmai, politikailag elfogadott roma képviseletre, akivel együttműködve rövid- és hosszú távon olyan szakmai programokat tudnának kidolgozni, amely garanciát ad arra, hogy bárki, aki hátrányos helyzetű, esélyt kaphasson a felemelkedésre. Az országos cigány önkormányzatban meglenne a potenciál ennek felkutatásához. Ez generálhat egy olyan folyamatot, hogy mindenki a saját sorsát tudná kicsit irányítani, feljebb mászni. Ehhez viszont szükség van a politikai szándékra és a forrásokra. Lehet bármennyi forrás, ha nincs hozzá szakmai csapat.

A cigányokat megkeresik azok is, akik nem a kisebbségi önkormányzattal, hanem területi alapon akarják képviselni. Bízhatnak ezek ígéreteiben?

Ma már sokan a tettekben, és nem a szavakban hisznek. Ha például a megyei önkormányzatot vesszük, ott a cigányokat szinte nem képviselte senki. Mintha lemondtak volna rólunk. Pedig 40-45 ezeren vagyunk a megyében. Most a roma nemzetiségi választásokra 15 ezer embert regisztráltunk. Ez hatalmas eredmény. Ennek ellenére nem találtunk olyan politikai erőt, aki azt mondta volna, hogy szükségünk van rátok. Nem fogjuk hagyni, hogy a hátrányos helyzetűek ügyét és a cigányok ügyét politikai előnyökért pingponglabdaként kezeljék. Mindenki azt gondolja, hogy ezek a szavazatok maguktól az urnába jutnak. Ez egy óriási politikai tévedés. Ezek a szavazatok ugyan két lábon járnak, de nem lesz belőle egyetlen politikai pártnak sem tőkéje, mert nem kötöttek politikai szövetséget, nem mutattak politikai alkut. Én mindig elmondom, hogy fideszes vagyok, de nem hülye. A jobboldalon is vannak nagyon jó szakemberek, nagyon jó lelkületű emberek. Olyanok, akikkel öröm dolgozni. De vannak olyanok is, akik a hátuk közepére sem kívánnak minket. Mégis azt mondom, hogy a közösségi képviselet, 15 ezer szavazat, nem vehető csak félvállról. Jó példa erre Vámospércs, ahol a helyi vezetés a város valamennyi társadalmi szereplőjével megtalálta a hangot, köztük a cigányokkal is. Ez egy minta lehet az együttműködésre. A másik példa Debrecen. Ott felismerték: érdemes a jövőbe úgy fektetni, hogy a szegény emberek, köztük a cigányok életét úgy javítsák, hogy el tudjanak helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, adózó polgárok legyenek.

Kovács Zsolt