Pénztár előtti töprengések

Ezt onnan sejtem, hogy egy ízben megfigyeltem valakit az egyik bevásárlóközpontban, s gondolatban versenyeztem vele: ő vagy én távozik-e előbb a párhuzamos sorok végigállása és a fizetés alkalmából. Vesztettem. Vagy a másik pénztáros volt a gyorsabb, vagy szerencséje volt „vetélytársamnak”. Mindenesetre stopperrel megmértem, mennyi hátrányt szenvedtem. Úgy éreztem, legalább tíz perccel tovább álltam saját soromban. Fizetés után megnéztem az órát: három és fél percet mutatott…

Igaz, a szerencse is forgandó, egy ügyetlen vagy kezdő pénztáros lassúságát kiegyenlíti, ha kevés tétel van a sorban állók kosarában. Érdemes figyelni erre is. Nem szabad beállni a rövidebb sorba, ha mindenkinél tömött kosár, pláne bevásárlókocsi van. Más tényezőket viszont nemigen lehet előre értékelni.

Például nem lehet tudni, hogy az előttünk álló vásárló úgy tesz majd, mintha a beárazások, és a végösszegblokkon történő kinyomtatása után jönne rá: itt bizony fizetni is kell. Aztán szatyra legmélyéről előveszi a kis táskáját, abból kiveszi pénztárcáját (mindezt a megfelelő eszköz ki- és becipzárazásával, mint a korabeli Kazal László-slágerben is írva vagyon). Aztán kivesz egy húszezrest, a pénztáros megkérdi, nincs-e kisebb címletű pénze, vevőnk belekotor összes zsebébe: nincs. A pénztáros felváltatja a húszezrest a szomszéd pénztárossal (ha az hajlandó rá).

Az is belejátszhat az időmérlegbe, ha az előttünk álló vásárló elfelejtette lemérni és beárazni a zöldségféléket a helyi leolvasósnál (hiszen vannak olyan boltok is, ahol a pénztáros végzi ezt). Ilyenkor vagy a vevő szalad vissza, vagy a pénztáros előkiált valakit, hogy mérje le a kedves vevő holmiját. A többiek meg kénytelenek megvárni.

S még nem is beszéltünk a reklamálásról, vagy arról, hogy a vevő úgy tudja, akciós a termék, pedig majd csak holnap lesz az. Vagy véletlenül az akciós melletti nem akcióst tette a kosárba. Visszavinni, kicserélni, mind-mind időveszteség, ráadásul mindez a mi sorunkban történik.

Több boltban vannak önkiszolgáló pénztárak, amelyek sikerrel váltották fel az öt tételnél nem többet blokkoltató pénztárakat, amelyeknél állandó vita volt a hat- és többtételesekkel. Ezek mindig vevőbarátan oldódtak meg, ritka volt, hogy elküldték a másik pénztárba a vásárlót, utóbbi meg melegebb éghajlatra a pénztárost. Az önkiszolgáló megoldásban mindenki saját maga hátráltatja saját magát (meg persze a szabad gépre váró többit). Például azzal, hogy ha vesz egy 2 százalékos alkoholtartalmú gyümölcsös sört. Ilyenkor hívni kell a kisegítőt, hogy engedélyezze a tétel beütését. A gép ugyanis nem tudja leolvasni a fizimiskádról, hogy elmúltál-e 18…

Gőz József Miklós, Debrecen