2017.09.20. 12:41

Hegedűs a háztetőn Debrecenben

Budapest, Debrecen - Az atyai szív csatáit állítja középpontba Alföldi Róbert, míg az Istennel pörölést kihagyja.

„Hagyomány” – az ukrajnai Anatevkában élő zsidó közösség legfontosabb fogalmának dalba szőtt hangoztatásával indult Alföldi Róbert Hegedűs a háztetőn-rendezése szeptember 10-én a Papp László Budapest Sportarénában. A minden szempontból monumentális, a legnagyobb hazai előadóművészeket felvonultató közel három órás produkciót szeptember 30-án Debrecenben, a Főnix Csarnokban is megtekintheti a nagyérdemű.

A történet indulásakor békésnek látszó, oroszok és zsidók lakta faluban a felekezeti hovatartozás meghatározta vallási szokások betartása mellett a hagyomány az, ami keretet ad a létezésnek: a család feje az apa, a lányos házakhoz pedig házasságközvetítő jár, hogy – főleg pénzügyi vonatkozásban – „a legjobb partit” ajánlja az eladósorba került hajadonok számára.

Ez utóbbi „intézmény” működése rendkívül fontos az öt leánygyermekkel „megáldott”, népes családját tehéntenyésztésből fenntartani igyekvő Tevjének, akinek a Hegedűs a háztetőn című musical 1964-es ősbemutatója óta minden produkcióban az a Tóbiás, a tejesember a prototípusa, akinek az élettörténetét Sólem Aléchem elbeszélésfüzéréből ismerhetjük. Tóbiás a lányai felcseperedésének idején még nagyobb bajban van, mint színpadi „hasonmása”, Tevje, hisz neki nem öt, hanem hét lányról kell gondoskodnia, ám a mostani, Alföldi-féle adaptációból az derül ki: öt lány is elég ahhoz, hogy a hagyományhoz ragaszkodó apát igencsak nehéz, már-már „skizofrén” helyzetbe hozza.

Meghasonlás

Alföldi Róbert rendezése a Stohl András alakította Tevjének ebbe a meghasonlott állapotba való fokozatos, egyre erőteljesebb belesodródását állítja a középpontba. Azt a meghasadt helyzetet, amikor a „változó félben lévő világ”, azaz a hagyományok bomlásnak indulása következtében egy emberben csap össze a tradíció az érzelmekkel. A hagyománykövetés kényszere és az atyai szív csatája bontakozik ki előttünk Tevje három legnagyobb lányának a házasságközvetítő Jente (Csákányi Eszter) és a szülők, Tevje és Golde (Éder Enikő) döntése ellenében meghozott választása kapcsán: a legidősebb lány, Cejtel (Martinovics Dorina) nem hajlandó a neki szánt, – a Csákányi Eszter által lebilincselően megformált házasságközvetítő szerint tökéletes, mert gazdag – partnerhez, a mészáros Lázár Wolfhoz (Hevér Gábor) hozzámenni, a második legnagyobb lány, Hódel (Bánfalvi Eszter) pedig önkényesen egy szegény, ágrólszakadt tanítót, Percsiket (Bányai Kelemen Barna) választja hites urául, de ez még mind semmi a soron következő, vagyis a harmadik lány döntéséhez képest. A hagyományokra a legnagyobb csapást ugyanis ő, azaz Chava (Sodró Eliza) méri, aki nem átall egy „saját fajtáján kívülibe”, azaz a nagypolitikának köszönhetően idő közben már Anatevkában is a zsidókra nézvést veszélyesnek számító orosz fiúba, Fegykába (Fehér Tibor) beleszeretni.

Stohl András Tevje szerepében kiválóan érzékelteti velünk a hagyományokhoz egyre inkább hiába ragaszkodó, s az atyai szívének mindinkább engedni kénytelen jóságos alak gyötrelmeit, aki a „hátat fordíthatok-e a hitemnek, a népemnek”, vagy a „megtagadhatom-e a gyermekeimet” dilemmájában egyre inkább az utóbbira mond nemet. Engedélyezi tehát a lányai szerelemből, s nem érdekből történő házasságkötését, ám valódi drámai pillanatokat élünk át általa, őt látva, amikor a harmadik lány „fajtán kívüli” választásával már végképp nem képes azonosulni, s teljesen összeomlik.

Más szempontból is törik…

Ám Alföldi adaptációja – s a dráma mellé itt „furakszik be” kitűnő rendezői arányérzékről tanúbizonyságot téve az előadásba a humor – Tevje és a felesége, Golde sajátos kapcsolatán keresztül azt is érzékelteti, hogy a hagyomány bomlása a családok egyéb viszonyrendszereit is kikezdi. Tevjének ugyanis nemcsak önmagában a lányai javára meghozott bátor döntések okoznak gondot, hanem az is, hogy ezekről miként számoljon be a feleségének. A „ki viseli otthon a nadrágot” kérdése jelen van az előadásban, s bár Tevje mindvégig bizonygatja, hogy ő az úr a háznál, humoros jelenetek sokasága cáfol rá minderre. Például amikor az első lánya választását, mely szerint Cejtel Lázár helyett inkább a szegény szabóhoz, Motelhez (Szatory Dávid) megy férjhez – a Sólem Aléchem írta történetet itt is hűen követve – egy álomlátással próbálja interpretálni a felesége felé. A jelenetben már – „férfihoz méltóan” – nem ő horkol eget rengető módon, hanem asszonya. Akit ugyan a babonákkal (nagyanyja, az öreg Cejtel visszatérte, a rég halott Fruma Sára kísértése) még meg tud győzni, de észérvekkel már nem képes uralkodni felette.

Az álomjelenet azért (is) kiváló, mert az egyébként főként realista elemkészlettel dolgozó előadás itt átcsap szürreálisba, kellemesen kizökkentve ezzel a nézőt az addig egyenletesen hömpölygő történet atmoszférájából. Még akkor is, ha a Cejtel nagymamát lenyűgözően alakító Náray Erika mellett a Fruma Sára bőrébe bújó Tóth Gabi kissé túljátssza a szerepét. A kevesebb több lenne belőle.

Hol marad a Jóisten?

A hagyomány és az atyai szív összeütközése okozta „skizofrén” állapot, a belső, lelki síkon zajló dráma mellett Tevje az eddigi feldolgozásokban amúgy szintén nagyon hangsúlyos egzisztenciális problémái Alföldi adaptációjában kevéssé jönnek elő. A Tevje életében oly fontos Istennel való „pörlekedés”, amelynek során folyamatosan panaszkodik az Úrnak a szegénységére, az állandó nélkülözésből fakadó problémáira, itt valahogy háttérbe szorul. Így a „pörlekedés” adta, egyébként szintén humorosan is interpretálható jelenetek hiányában ezt az előadást látva „mindössze” Tevje hétköznapinak mondható botlásain: másnaposságán, bizonytalanságán, csetlésén-botlásán szórakozhatunk, s nem igazán érezzük azt az Isten felé áradó, szeretetteljes, mégis számonkéréssel teli attitűdöt, amely nemcsak plusz eleme Tevje egyébként igen összetett személyiségének, hanem a hagyománykövetéshez való makacs ragaszkodásának is az egyik fő mozgatórugója.

Talán ez a hiány az oka annak is, hogy az a bizonyos, mindenki számára ismert Ha én gazdag lennék… kezdetű dal se tud átütő erejűvé válni a produkcióban. Még akkor se, ha nyilván óriási volt a törekvés rá: hiszen Bessenyei Ferenc legendás alakítása után, Tevje bőrébe bújva Stohl számára épp ennek a dalnak az eléneklése okozhatta az egyik legnagyobb szakmai kihívást.

- Gyürky Katalin -