Ráépítjük a várost az elődök házaira

Debrecen - A legszemléletesebben a főutcán figyelhető meg a folyamat, mert szinte csak ott találni öregebb épületeket. Fejezetek Debrecen történetéből, 20. rész: Történelem a talpunk alatt.

Amíg a kőben, tartós építőanyagban gazdag településeken ma is megcsodálhatók a középkori építmények, addig Debrecen belvárosában mindössze egy-két házról igazolható, hogy három évszázadnál idősebb. Az épített örökséget itt vastag földréteg fedi, és abban a teljes beépítettség miatt alig-alig folyt, folyhatott szakszerű régészeti kutatás. Leletek véletlen előbukkanására is alig volt esély, mert egy-egy kisebb ház alapozásakor közelébe se került az ásó a sok évszázados maradványokhoz a 3–4–5 méteres vagy még vastagabb feltöltésben. Ha mégis lejjebb hatoltak a rétegekben, akkor pedig számításba kellett venni, hogy az elégett, elpusztult házaknak kényszerűségből még az alapozását is kitermelték az elődök, ha új építéséhez fogtak.

Csontvázak a régmúltból

Debrecenben a huszadik század kezdetén voltak először olyan nagyobb belvárosi építkezések, amelyekkel a kivitelezők abba a mélységbe is lejutottak, ahonnan korai történeti értékek kerülhettek elő. Azonban a beruházók és a régészek közötti, ma is meglévő érdekellentét csak ritkán vezetett szakszerű leletmentéshez. Zoltai Lajos, Debrecen talán legavatottabb kutatója is keserűen jegyezte meg 1910-ben, a Piac utca 26–28. szám alatti városi bérház (Gambrinus) pincéjének kiásásakor: „nem tudjuk… eléggé sajnálni az építésre felügyelők eljárását, akik, bár erre előre figyelmeztetve voltak, elmulasztották… kellő időben értesíteni a városi múzeumot”, pedig az utcaszint alatt „annak rendje-módja szerint eltemetett két-három csontváz” feküdt. A régészeti feltárás elmaradt ugyan, de a kiásott gödör oldalfala igazolta, hogy a jelenlegi, síknak mondható belvárosi terep sok évszázad töltögetésének eredménye.

A szűz őstalaj felett, amelybe ezek a sírok beásva voltak, öt-hat méter vastag kultúrréteg, vagyis homokból, agyagból, égett földből, pernyéből, szén s más törmelékből álló kevert föld feküdt, melynek felgyülemléséhez legalábbis ezer esztendő kellett: nagyon valószínű, hogy a talált csontvázak vagy a honfoglalás korából, vagy még régibb időből valók, annyival is inkább, mert állítólag vastárgyak is hevertek a sírokban.”

A feltöltött Piac utca

A főutca feltöltődésének talán leglátványosabb példája az 1726-ban elkészült református Kistemplom padlójának helyzete, amely a Piac utcához képest közel két méteres mélységben található. A templom szerkezeti problémáira gondolva sokan a ház süllyedéséről beszéltek, pedig mindössze az utcaszint emelkedett körülötte ilyen magasra. A változás mértéke akkor igazán meghökkentő, ha az építéskori piactérhez képest egy-két lépcsőfoknyi magasságban képzeljük el az új templom padlóját. A mindössze három évszázad alatt létrejött szintkülönbségről pontos képet alkothatunk, ha a templom déli szomszédságában lévő két ház (Piac u. 39–41.) közös udvarának végében, a parkolóból a Régi Posta (Széchenyi utca 6.) udvarának mélységébe lenézünk.

Az utcaszint emelkedése a Széchenyi és Simonffy utcák közötti három egymáshoz épült egyemeletes házon is jól követhető. Közülük a legfiatalabb a Kistemplom felőli Podmaniczky-ház, amely 1828-ban épült, de ennek külső lépcsőiből is csupán egyetlen látszik a patika bejáratánál. Mellette az idősebb Andaházy Szilágyi-házon a földszinti és emeleti ablakok alacsonyabb helyzete igazolja, hogy fél évszázadnyival korábban építették. A három közül a legalacsonyabb, egyben legidősebb a Nagytemplom felé eső mai söröző épülete, amely a 18. század elején már állt. Bejáratánál lefelé kell belépni az üzlettérbe, pedig valamikor minden bizonnyal lépcsők vezettek fel az utcáról az új házba.

Cívisházak a földben

Hajdani épületek földalatti maradványai napjaink nagyobb belvárosi építkezéseinek helyszínein szép számban kerülnek elő. Lakótelkeken ez természetes is, de az utcákon és tereken már elgondolkodtató jelenség. A Piac utcán például, a kehely alakú szökőkút és környezetének építésekor egészen bent a villamos síneknél is találtak téglafalakat a földben. A szokatlan helyen lévő házmaradványok a piactér kiszélesítésének emlékeztetői. Azt mutatják, hogy a Csapó utca déli oldalán még az 1930-as években is körülbelül 30 méterrel volt beljebb az utcasarok háza a piactérben. A 2-es villamos vonal kiépítésekor a Hunyadi János utca alatti munkagödörben fellelt házfalak láttán főleg a fiatalabb korosztály csodálkozott. Az idő múlása itt is elfedte, hogy a 19. század végén eltervezett belső körút északi szakaszát a Darabos utca kisajátított és lebontott cívisházainak maradványai fölött nyitották meg az 1970-es években.

A belváros utcáinak földje a sokat próbált Debrecen változó élethelyzeteinek sok évszázados lenyomatát őrzi. A talpunk alatt lappangó pótolhatatlan ismeretek napjaink nagy mélységben folyó építkezéseivel elérhető közelségbe kerültek. Reméljük, szakszerű feltárásuk, értő vizsgálatuk sok-sok új adattal pontosítja a várostörténet mindeddig bizonytalan ismereteit.

- Papp József -

[related-post post_id="3564472"]

[related-post post_id="3549580"]