Vizes gondolatok

A mostanihoz hasonló nagy nyári kánikulák idején gyermekkoromban még gyakran láttam Debrecenben az utcákat hűtő locsolókocsikat. Az ezekből szórt vízpermet hatására átmenetileg jelentősen lehűlt az aszfalt, vele együtt pedig a levegő is. Nyomukban a pollen és a por sem szállt annyira. Az ilyen járművek mára szinte teljesen eltűntek. Orosz Csaba írása.

Emlékeim szerint – főleg a kertségekben – sokfelé öntött vasból készült, kék színűre festett nyomós kutakból is jóval több akadt, mint manapság. A forróságtól szenvedő gyalogosok, biciklisek gyakran megálltak ezeknél. Lenyomták a szerkezetek nagy fülét, és már ömlött is a hűsítő hideg víz. Az is az igazsághoz hozzátartozik, hogy a H2O árának jelentős megemelkedését követően sokan ezeknél a kutaknál mosták le az autójukat, illetve százliter-számra hordták el kannákban, tartályokban onnan az életet adó nedűt. Hivatalosan erre való hivatkozással szerelték le, szüntették meg az ilyen kutakat. A Kossuth tér átépítésekor szerencsére több helyen is elhelyeztek csobogókat, ivókutakat ott, de azok csak néhány száz méteres körben, nagyjából a sétálóövezetben nyújtanak felfrissülési lehetőséget. Attól kifelé elvétve akadnak ilyen lehetőségek. Így aki mostanság megszomjazik a tikkasztó hőségben, kénytelen betérni valamelyik boltba, vagy vendéglátóipari egységbe, és jó sok pénzt otthagyni a palackos vízért, vagy valami más italért. Esetleg cipeljünk folyamatosan magunkkal vizet a táskánkban. Kinek jó ez? Kinek az érdekeit szolgálja ez a megoldás?

- Orosz Csaba -