Közkútra jár a vízre vitt sámsonkerti lakos

Hajdúsámson-Sámsonkert - Bár több mint százezer forintot befizetett, de még ma is egy másik utcából hordja a vizet.

Miközben a településrészen található ingatlanok tulajdonosai már el is felejtették, milyen volt, amikor még csak épült az ivóvízhálózat, Horváth Erzsébet és néhány más lakó naponta kénytelen cipekedni az utcai kutakról. Pedig 2001-ben az akkor még asszonynevét használó nő is örömmel fogadta az ivóvíz bevezetésének a hírét, és csatlakozott a Hajdúsámson Sámsonkert-Martinka Víziközmű-társulathoz.

Se ivóvíz, se pénz

Mint később meg is mutatta az elszámolásokat, 2008-ig havonta befizette a ráeső penzumot, így a több mint százezer forint és annak kamata igen szép summát tenne ki, ha visszakapná, hiszen a beruházás már befejeződött a településen. Csakhogy se víz, se pénz – így lehet összefoglalni, ami miatt hozzánk fordult. Emlékei szerint hét évvel ezelőtt, az önkormányzatnál is benyújtotta a visszaigénylési kérelmét, de választ sem kapott, így azt gondolta, nincs is már meg az a pénz. Nem tudni, hányan vélekedhetnek hasonlóan, mert a társulat jelenleg végelszámolás alatt áll, és az azt bonyolító ügyvéd jelezte, nem óhajt felvilágosítást adni az újságnak, csak az ügyben érintettek kaphatnak információt. Így egyelőre azt sem lehet tudni, hány függőben lévő vagy el sem kezdődött visszaigénylési ügyben kellene még intézkedni. Az biztos, a végelszámolás során minden ismert kérelmező igényét ki kell elégíteni, ha van miből, ám ez is kérdéses.

Bejezetlen utolsó ütem

A pontos információk hiányában csak a múltban történtekre hagyatkozhatunk. A beruházás egy évvel az ezredforduló után indult, és még 2007. november végén is arról írtunk, hogy

A megyei vízmű zrt. saját költségén végzi el Sámsonkertben azokat a munkálatokat, amelyek a vízbázis növelését eredményezik – erről döntött a település képviselő testülete.”

Ez azt jelentette, hogy 20 millió forintért bekapcsolják a IV-es számú kutat a vízműtelepre. Csakhogy két év múlva május elején beszámoltunk róla, hogy:

Lassan fél éve várnak az ivóvízre a sámsonkertiek, pedig már tavaly decemberben elkészült a szolgáltatás elindításához nélkülözhetetlen ivóvízhálózat. A 12 érintett utca lakossága végső kétségbeesésében aláírásgyűjtésbe kezdett, de eddig sikertelenül… Az illetékesek – az önkormányzat, a megyei vízmű zrt. és a víziközmű-társulat – egymásra mutogatnak…”

Az újkori történelem felidézésére már az 1460 tagot számláló víziközmű-társulat utolsó vezetőjét, Gráfel Sándort kértük. Az elődjét, Puskás Gyulát annak betegsége miatt kényszerűségből váltó elnök elmondta, amire ő 2013-ban „belecsöppent” az ügybe, már igencsak kusza állapotokat talált. Ennek ellenére a Dobrossy-ügyvédi irodával közösen igyekeztek rendbe tenni a társulat pénzügyeit. A pénzüket jogosan visszakövetelők megkaphatták az addigi befizetéseiket, míg az elmaradóktól megpróbálták beszedni a pénzt, szükség esetén részletfizetést is engedtek. Állítja, megfeszített munkával sikerült viszonylag „tisztába tenni” a dolgokat, de az akkori önkormányzat a beruházás negyedik ütemének a befejezéséhez nem adta meg az engedélyt, így az befejezetlen maradt. Ekkor a társulat a teljes dokumentáció átadásával kezdeményezte a bíróságon az elszámolási eljárást, amiből végelszámolás lett, ennek levezetését kapta meg 2015-ben egy berettyóújfalui ügyvédi iroda.

Fúrott kútból sem

Tizenhat éve húzódik az ügy, és azóta is a közkútra kell járnia vízért Horváth Erzsébetnek, aki részben emiatt is tölt már minél több időt egy másik házban, az övében pedig egy fiatalasszony is él kisgyerekével a Mák utcán. Olykor együtt indulnak „feltankolni”, mert a fúrott kút vize még mosásra sem alkalmas.

- Égerházi Péter -