Ismét Debrecenben keresték az X-et

Debrecen - A zenéhez – hasonlatosan a focihoz – mindenki ért. Izgatott szisszenés szakítja félbe semleges várakozásomat. „Nem fog neki menni”, hallom balról a szakértő véleményt valakitől, aki járásáról megmondta a Roncsbár színpadára szerdán este felsétálóról, hogy az AC/DC dalával mércét tévesztett. Aztán a haját rázva végighallgatja, s belátja, tévedett, ebben a lányban benne van az X.

Volt, aki a hatodik ikszhez is közel járt, de az átlagéletkor a tehetségkutató verseny debreceni előválogatóján húsz évre tendált.

Meglepő tapasztalás a közönségről, hogy mennyire direkt, gyors és kendőzetlen visszajelzést kaphatott a színre lépő. Az első sorban ülő néhány „véleményvezér” tini az arcába röhögött némelyik versenyzőnek, még mielőtt egyet rosszul intonálhatott volna. (Ilyen szavak is kiszűrődnek a bár koncerttermét egészen megtöltő tömegből.) Nehezen kiszámítható a reakció: ovációval köszönik meg annak a középiskolásnak a „produkcióját”, aki jelezte, hogy nem szokott énekelni, most sem készült, zenei alapja nincs, a capella belevágna egy 30Y-dalba. Szerencsés választás, a taps vélhetően a nagyon ismert dalnak szólt.

Nem ő az egyetlen, aki a közönség soraiban ülve kapott kedvet a megméretéshez, és többen most először léptek ki a zuhanyfüggöny mögötti dalolásból. Volt, aki korrekt, kedves bemutatkozásában elmondta: tanyáról jött. A mi szél hozta kérdésre viszont így felelt:

Fogalmam sincs, a kollégiumi nevelőtanárom küldött ide.”

Kellemes néhány percet szerzett énekével a jelenlévőknek. Akadtak visszatérők. Az egyik jelentkezőt hét éve már a televízióban is láthattuk. Hangsúlyozta, rossz dalt választott akkor. Most meg rossz adathordozót, ugyanis nem csak a zenei alapot adta le a technikusnak, hanem a teljes számot, így együtt énekelte végig az eredeti előadóval… A közönség értékelése szerint kifejezetten sikeresen!

Ugyanilyen örömmel és együtt szövegeléssel fogadták azt a remek hangú, jó kiállású fiút, aki BSW-szerzeményt rappelt. Nem maradt volna szöveg, ha a nyomdafestéket nem tűrő részeket kisípolják a számból, de a mikrofon bírta. És a hallgatóság is!

Kiemelendő egy posta és egy drogéria munkatársa. Mindketten jó élményt nyújtottak a figyelmükkel őket megajándékozóknak. Utóbbi a Supernemtől választott. Ezt énekelte, s remélem, igaza lesz:

Helló mindenki, nézzétek, mit csinálok. Holnaptól másképp fogom élni a világot!”

Ha volna két életem

Így történt Mata Ricsivel is. A tizenhat éves fiatal tavaly második helyen végzett a tehetségkutatóban. Elmondta, különös érzés figyelnie a jelentkezők izgalmát, illetve az esemény utáni fellépésre készülni, mert alig egy éve még ő maga is próbálkozó volt:

Nem izgultam túl, szinte csak hülyéskedésből jelentkeztem. Még most is alig fogom fel az eredményt.”

Kérdésünkre elárulta: egy szál zongorával hallható már tőle az Álomarcú lány, illetve a Ha volna két életem, és készül a saját dala is. Most élvezi a rendezvényekre való meghívásokat, a koncerteket, igyekszik anyagilag megalapozni a fővárosba költözését. Fontosnak tartja, hogy az éneklésre ne tekintsen a jövő fundamentumaként, szeptembertől egy miskolci középiskolában elektronika-elektrotechnikai szakmát tanul. A verseny 2017-es szériájába bejutni igyekvőknek azt üzente: igyekezzenek leküzdeni a feszengést, mert az mindig ront a teljesítményen.

Ebben Szűcs Viktor is segítette a színre lépőket. Szimpatikus, biztató hangnemben tette föl az alapkérdéseket – ki vagy, énekeltél-e eddig, mi a célod a versennyel – az elé állóknak. Az X-Faktor munkatársától megtudtuk: ez a második debreceni előválogató. Az egy hónappal ezelőttinél ugyanis azt tapasztalták, hogy az egyik „legtehetségesebb városba” érkeztek. Idén az országban és a határon túl közel kétszáz ilyen eseményt tartottak. Az énektudáson túl az egyéniséget, előadásmódot, kisugárzást is figyelembe veszik. Az előválogatón mindenkiről videó készül, ezeket a szerkesztőségben újrahallgatják és a kiválasztottakat egy vagy két alkalommal fővárosi válogatóra hívják. Innentől a nézők előtt ismert a folyamat.

A debreceni származású Viktor számos érdekes tapasztalatot szerzett a casting körutak alkalmával:

Volt, aki az őt elhagyó szüleinek címezte az előadását, remélve, hogy a tévében látják majd, mi lett belőle. Előfordult olyan is, hogy a meghallgatást követően karaoke-bulit szervezett az egyik jelentkező. Fordult a kocka, beszervezett minket, hogy énekeljünk ezen a partin.”

HBN–HABE

A lényeg az „áj”, nem a „jú”

Minden alkalommal földhöz szögez, amikor szembesülök azzal a különös kontraszttal, hogy egy több szempontból szánni való helyzetben valaki felszabadult, boldog. Már-már irigylésre méltón. Megyesi-Horváth Borbála írása.