Bürokrácia

Közeli ismerősömnek nemrégiben lejárt az egészségbiztosítási pénztáránál rendszeresített kártyája, így újból aktiváltatnia kellett, valamint azt kérte volna, hogy a számlákat a jövőben ne postán, hanem elektronikus úton küldjék. Be is jelentkezett annak rendje és módja szerint elektronikus ügyintézésre, csatolva az aláírt dokumentumot. Kérték, hogy a kinyomtatott iratot hitelesíttesse két tanúval, és postázza, ugyanis e-mailben nem fogadhatják el. (Az különösen aranyos, hogy a levelükben az alábbiakra hívják fel a figyelmet: „Kérem, gondoljon a környezetünkre: csak akkor nyomtassa ki ezt az e-mailt, ha feltétlenül szükséges!”) Kenyeres Ilona írása.

Alanyunk kissé értetlenkedett, sőt dohogott is azon, hogy miután mai modern világunkban szinte mindenfajta ügyintézés interneten keresztül történik, ez esetben személyesen kell a postára mennie, mint a régi, szép időkben. Meg is kérdezte az ügyintézőtől – e-mailben –, mi az oka a bürokratikus eljárásnak. Azt a választ kapta, hogy az elektronikus számlázására vonatkozó kérése szerződésmódosításnak minősül. Így azzal, hogy a dokumentumot beküldi, minden adatmódosítással járó felelősség őrá száll át, melynek gyakran pénzügyi vonzata van. S mivel egy iratra bárki ráfénymásolhatja az aláírást, ezért pénzintézetnél szerződésmódosításkor csak az eredeti aláírás fogadható el, hiszen mai felgyorsult világunkban a pénzzel való visszaélés a technika fejlődésével megszaporodott… „Na most már tudja!” – teszem hozzá magam, miként Mabel mondja Mrs. Liptonnak a kedvenc filmsorozatomban.

Egyet azért még mindig nem értek. Éppen a visszaélések miatt már szóvá tettem régebben is azt a gyakorlatot, miszerint a pénzintézetek, biztosítók sima levélküldeményben postázzák az ügyfelek kártyáját. És ugyan ki lesz majd a felelős, ha esetleg nem jut el a kártya a címzetthez? Tán csak nem ő maga?

- Kenyeres Ilona -