Különleges szépség a gáborjáni templom

Gáborján - Növénymintákat ábrázoló festett fakazetták adják a különlegességét a kis bihari település, Gáborján református templomának. Biharban, de még a környéken sincs ilyen díszítésű református templom, legközelebb Tákoson és Bánffyhunyadon találunk hasonlót. A kazetták mindegyike más – mutatja Tóth József református lelkész.

Biharban egyedülálló a körülbelül 860 lakosú település református temploma, de ha hasonlót szeretne látni az egyházi értékek iránt fogékony ember, akkor száz kilométereket kellene utaznia, főleg kelet felé, Erdélybe.

Mindegyik különböző

A református templomokra jellemző egyszínű falat, padozatot és karzatot Gáborjánban is megtalálhatjuk, viszont a szenthely mennyezetének egy részét növényi mintázattal díszített fakazetták ékesítik. Ezek egy része az 1750–1760-as évekből származik, többségét, a tulipános mintázatúakat 1805-ben Futó Mihály, hosszúpályi asztalosmester készítette, a két belső sor kazettáit pedig 1860-ban festette az ismeretlen mester. Akkor épült a templomhoz a torony, és a korábbi karzatfeljárót díszítették a korábbiakhoz hasonló módon.

– A festett kazetták felújítása nemrégiben fejeződött be és Kiss Margit, budapesti restaurátor keze munkáját dicséri. A kazetták alapvetően visszafogott színvilágúak, a narancssárga, a fekete, a szürke és a fehér különböző árnyalataiból építkeznek. Érdekesség, hogy a festett fakazetták között nincs két egyforma. Eszmei értékük egyenként 270–300 ezer forint. Olykor elvetődnek Gáborjánba is érdeklődők, főleg gyülekezeti kirándulások alkalmával, akik ezeket a festett motívumokat szeretnék látni – mondja Tóth József, a falu református lelkésze, aki rövid tájékoztatást ad a templom múltjáról is.

Felújítás, tűzvész, toronyépítés

A krónikák szerint a jelenlegi szentépület helyén 1023-ban már a Boldogságos Szűz Máriának szentelt templom állt. A következő évszázadokban az építményt fokozatosan nagyobbították. Az első nagyobb felújítása az 1651 június 10-én megtartott felszenteléssel fejeződött be, tehát az átépítést a megelőző hónapokban végezték. 1734-ben leégett a torony, azt 1860-ban építették újra. Ez azt jelentette, hogy a templom 126 évig torony nélkül állt. A tűz után 1750-ben kezdődött és 1760-ban fejeződött be a következő nagy rekonstrukció. Majd a torony építésével egy időben ismét megújult a templom. Ezt követően napjainkig kellett várni a tetőzet, a falak és a bútorzat újításával.

Az évszázadok nyomai azonban az újonnan meszelt falakon hamar kiütköztek. Hiába a falazat mellett a nedvszívó kavicságyás, itt-ott látszik a vizesedés, a salétrom sárgás foltja.

HBN–KZS