A zenéből szűri le, mi a fontos egy darabban

Debrecen - Egy éve a Budapesti Operettszínházban, most a Csokonaiban rendezi A denevért. Interjú Kerényi Miklós Gáborral, Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendezővel.

Változott-e valamit a koncepciója, módosított-e a darab rendezésén?

Kerényi Miklós Gábor: Ez a mű először tíz évvel ezelőtt készült, több felújítást, több külföldi rendezést – Prágában, Szentpétervárott – is megélt, vendégszerepelt Tel-Avivban, és tavaly újítottuk fel az Operettszínházban. Azt kell mondjam, hogy minden egyes újabb rendezésénél változik az előadás, továbblép. Mert változik az élet, az idő is, s a színháznak mindig naprakésznek kell lennie. Minden egyes alkalommal más dolgok keltik fel az érdeklődésemet ahhoz képest, mint amikor először állítottam ezt a klasszikus operettet a színpadra. Ezért most is sok a módosítás.

Beavatna néhányba?

Kerényi Miklós Gábor: Most elsősorban a hangsúlyok változnak. Egyes helyeken fokozott tempót kapott a darab, más helyeken viszont nagyon erős felkiáltások, felkiáltójelek, megállások vannak. Nagyobb szerep jut a kórusnak, a tömegnek. Ami nem véletlen, hiszen a mai korunk középpontjában olyan társadalmi és magánjellegű problémák állnak, amiket A denevér erőteljesen tükröz.

A magánjellegű gond például az, hogy a kapcsolataink szétesőben vannak: együttéléseinkben, házasságainkban, párkapcsolatainkban egyre több a váratlan pillanat, a szakítás, a megcsalás.

Társadalmilag pedig egyre erőteljesebb a manipuláció. Az a tendencia mind inkább, hogy hogyan lehet alakítgatni a helyzeteket, az embereket, és ezáltal hogyan hajlandók embercsoportok támogatni azokat, akik őket manipulálják. Hogy hogyan lehet egymást átverni, a feketét fehérnek beállítani, hogy lehet valamiről bebizonyítani, hogy nem is úgy történt, ahogy történt, hogy lehet csalni, hazudni, „átöltözni”, álarcot, maszkot ölteni, másnak mutatkozni. Igen, ez a darab jelen pillanatban nekem rendkívül erősen, szinte felkiáltójeleket használva szól a társadalmi manipulációról és a párkapcsolatok meglazulásáról.

Említette a színmű tempóját, ami itt valóban nagyon erőteljes. Egy darab születésekor Önnél mi az első, a mozgás, a koreográfia, vagy a zene? Hogyan alakul egy-egy előadása dinamikája?

Kerényi Miklós Gábor: Nálam mindig a gondolat születik először, hogy mi a fontos a darabban. S hogy mi a fontos, azt a zenéből szűröm le. Tehát a muzsika nálam az első, az, hogy miért alkotta meg az adott történethez épp ezt a zenét a zeneszerző. Amikor ezt megtalálom, akkor rájövök, hogy ez a sztori miért izgat engem ezzel a zenével, s mitől izgalmas ma. Ettől kezdve ez olyan, mint a kugli: egymást borítják a figurák, azaz egyre több olyan, a zenéből és a történetből fakadó gondolatom születik, amely a világ és mai kor problémái felé utal.

A manipulációt mint társadalmi bajt én nagyon magyar problémának érzem. Ha külföldre viszi az előadást, például Szentpétervárra, ott mire helyezi a hangsúlyt? Hogyan kell az oroszoknak A denevért megrendezni?

Kerényi Miklós Gábor: A magyarországi művészetet Oroszországban nagyon szeretik, s azt mondhatom, hogy az én operett- és musicalrendezéseimnek ott elsöprő sikere van. Büszke vagyok rá, hogy már tíz éve jelen vagyok Szentpétervárott, azóta hat darabomat játsszák, s óriási nézettséget értem, értünk el Béres Attila és Somogyi Szilárd rendezőtársaimmal együtt. A tempót, a lendületet, a zene szívből jövő megoldásait, a történet krimiszerű kibontását, amit mi operettnek és musicalnek gondolunk, az orosz közönség üdvözli és nagyon kedveli.

A denevér című operett a Csokonai Színházban | Fotó: Derencsényi István

Nyilvánvaló, hogy picit érzelmesebben kell rendezni Oroszországban, a kórushoz, a színészekhez is gazdagabb lelki tartalmakkal kell fordulni, mert erre ők eggyel érzékenyebbek, mint mi, magyarok. Ám ha ráéreznek, a lendület terén és a szélsőségek kimutatásában csodálatos dolgokra képesek az ottani művészek.

Visszatérve Magyarországra, játsszunk el a gondolattal, hogy mi lenne, ha ezt a darabot csak 18 és 24 éves kor közötti közönségnek rendezhetné meg. Mire helyezné abban az esetben a hangsúlyt, ha ennek az operett műfajától talán kissé idegenkedő rétegnek kellene ezt a történetet elmesélnie?

Kerényi Miklós Gábor: Ez az előadás abban az esetben nagyjából ugyanilyen díszletparkkal, ilyen rendezéssel, de maibb szöveggel, s nagyon jelenkori jelmezvilággal jelenne meg. Az biztos, hogy a szövegbe nyúlnék bele erőteljesen.

Tehát az ő nyelvi világukhoz közelítené az előadást?

Kerényi Miklós Gábor: Így van. S egyébként, amikor először ment ez a darab hazánkban, azt nagyon sok fiatal is megnézte. Kétségtelen, hogy a musicalt jobban kedveli ez a réteg, de ma már egy-egy operett-előadást is rengetegszer lehet teltházzal játszani, s fiatal közönség előtt is bemutatni.

- Gyürky Katalin -