Nincs bizalom a magyar tévében

Debrecen - Hajós: Ha egyszer kiválasztják, még Fekete Pákónak is meg kell hagyni, hogy tegye, amit akar.

A magyar televíziózásból és a popzenéből a bizalom hiányzik – mondta Hajós András a Campus Fesztiválon. – Pedig ez egy szakma – folytatta a szombati pódiumbeszélgetésen – a producerhez tartozó alaptulajdonság. A klasszikus showbiznisz rendszerben ő egy felelősségvállaló szereplő, aki így gondolkodik: hosszas keresés, tesztelés után téged választalak zsűrinek, a te személyedet és aztán hagyom, hogy viselkedj a természetedből fakadóan. Amerikában ezt nagyon jól csinálják. Úgy állnak ahhoz, aki alapos casting nyomán bizalmat kap, hogy, ha megbukik, magának bukik meg. Ha nem működik a képernyőn, mehet vissza egyetemi gólyabálokra műsorvezetőnek, ha pedig jó, akkor „habzsi-dőzsi”, mindenki örülhet. A magyar rendszerek ennél görcsösebbek, és már a folyamat közben bele akarnak szólni.

A felkéréseim során a legtöbbet hallott mondat: András nagyon szeretünk, így ahogy vagy, gyere, add magad. Majd 11 perc múlva: Lehetne egy kicsit többet ebből. Abból meg vegyél vissza, nem kell ide. Izgulnak, nem bíznak abban, hogy a választottjuk megoldja. Pedig épp az ember személyisége, a valós reakciók teszik igazivá, érdekessé a műsort. Ha ennek tere van, akkor rögtön nem kell megtervezni a 16. percnél az egyik ítész könnyezését. Ha a műsorkészítő hoz egy valóban tehetséges fellépő gyereket, tudja, hogy a zsűribe jó hallású, jó szívű embereket ültetett, akkor nyugodt lehet afelől, valaki el fogja sírni magát, már amennyiben feltétlenül ragaszkodik a bőgéshez. Az egész magyar projektmenedzsmentre, az üzleti életre is igaz, hogy tanulnunk kell az efféle bizalmat. Én ki szoktam magamnak követelni, de sok energiám megy el erre – fogalmazott a zenész, humorista.

Földre vetett „tanácsok”

A több tehetségkutatóban, valamint show-műsorban közreműködő Hajós András kifejtette, kíméletlenül megvédi igazát, ha úgy érzi, indokolatlanul igyekeznek befolyásolni. „Kizárólag a saját állásommal játszom. Piaci zsoldos vagyok, akit meghívnak egy produkcióba. Lehet helyettem mást választani, a Sztárban sztár például kereskedelmi szempontból ugyanúgy működött Havas Henrikkel, miután én visszamondtam. Ha valamivel megbíznak, legjobb tudásom szerint csinálom, úgy gondolom, szoktam olyan teljesítményt nyújtani, ami feljogosít a saját véleményem megvédésére. Nem vagyok hajthatatlan, ha olyat tanácsolnak, ami igazabb, jobb, mint amit én mondanék, akkor elfogadom. Leggyakrabban az idő miatt szóltak a fülembe. Mert megesik, hogy beleszeret az ember a saját hangjába és azt veszi észre, hogy nem a Sztárban sztárban van, hanem a Hajós András csodálatos élete című műsort vezeti éppen. Ilyenkor jó, ha jeleznek, – különösen egy élő adásban – hogy lassan ideje lezárnom a megszólalást. Viszont volt olyan műsor, amelyben zsűriként szerződtettek és megpróbáltak a pontozásban befolyásolni, ezt teljesen figyelmen kívül hagyom. Előfordult, hogy a fülest kivettem és bedobtam az asztal alá – emlékezett az Emil.RuleZ! zenekar frontembere.

Olykor kell a kontroll

A debreceni rádiós, Burai Árpád beszélgetőtársa volt még Varga Attila, aki Sixx-ként ír az Index kultúra rovatába, televíziós műsorokat, sorozatokat elemez a comment:com és a hogyvolt blogon.

Fotó: Molnár Péter

Elmondta, első tiltakozása ellenére, egyszer őt is rávették, hogy elmenjen egy tehetségkutató zsűrijének válogatójára. Hamar kiderült, hogy ez a műfaj nem neki való, a fülesen kapott instrukciókat ugyanis nem vette. A jelenlegi munkái során még nem történt olyan, hogy eltérítették volna valamely témájától. Míg a blogon csak magáért felel, az Indexre kerülő írásait átolvassa a szerkesztő. „Ezt a fajta kontrollt, – amelyben megbeszéljük mit miért húzunk ki, ha szükséges – igénylem. Örülnék, ha minél több ember olvasná a cikkeimet, mielőtt nyilvánosságra kerülnek, nem maradna benne annyi vesszőhiba és felesleges rész.”

Elmondta: fontosnak tartja, hogy beavassa a közönséget, mennyi munka áll egy-egy műsor mögött. „Nem csak annyiból áll, hogy valaki odaáll és énekel, ők pedig élvezik vagy nem. A Sztárban sztár első évadára például nagyon kevés pénze volt a produkciónak. Olyan házi barkács megoldásokkal teremtették meg az illúziót, amitől egy külföldi műsorkészítő lehidalna. Rihanna Diamonds című dalát Dér Heni énekelte, a lábai előtt csillogó „gyémántokat” a stáb gyerekei gyűrték galacsinná alufóliából az adás előtt. Kamerán át egyébként jól mutatott. Akkoriban százezer forint volt egy előadásra – táncosokra, jelmezre, sminkre, díszletre. Nagyon értékelem a munkát, amivel ezt meg tudják úgy oldani, hogy a néző látványos, jó műsort kap. Az a legidegesítőbb számomra, ha látom, hogy abból a pénzből, amiből jól el lehetne készíteni egy műsort, megcsinálják nagyon rosszul. Ráadásul ugyanannyi energiát kell befektetni.

HBN–HABE