"Már nincs, amit meg szeretnék érni"

Püspökladány - Százöt év a korkülönbség a megye minden bizonnyal legidősebb embere és legkisebb ükunokája között.Reggel öt órakor ébred, megmosdik és önállóan felöltözik – így kezdődik egy átlagos napja Tóth Lajosné Rózsikának, aki a közelmúltban ünnepelte 106. életévét. Amikor az idősek otthonában arról kérdezem, mivel tölti az idejét azt feleli: lustálkodással. Ennek ellenére a hosszú élet titkát a munkában látja.

– Tizenkét éves korom óta folyamatosan dolgoztam, paraszti munkát végeztem, a 40-es években pedig városi tisztviselőkre is főztem és takarítottam – emlékezik vissza a Tiszaszentimrén született néni, amelyet nevelt fia, Tóth Lajos is megerősít.

– A mama 104 éves korában még a kertjében kapált, viszont az ereje már gyengült, ezért költözött az otthonba. Nagyon kemény asszony, négyéves voltam, amikor hozzá kerültem, ugyanis apám a válása után megismerkedett vele, beleszeretett és feleségül vette. Közös gyerekük soha nem született, de mindig is édesanyámként tekintettem rá – hangsúlyozza.

Táncolt a századikon

– Úgy érzem, nagyon szeretnek, de elfáradtam, már nincs, amit meg szeretnék érni. Éjszakánként sokszor felébredem és olyankor a családra gondolok vagy arra, hogy már itt maradhatnék – sorolja Rózsika néni, aki kiváló egészségnek örvend. Fia megjegyzi, a hallása és a látása már nem az igazi, viszont a vérnyomáscsökkentőn kívül semmilyen gyógyszert nem szed és kórházban is egyszer volt mindössze egész életében, akkor egy vakbélműtéten esett át.

– Amikor a mama századik születésnapját ünnepeltük még táncra is perdült, hihetetlenül erős – teszi hozzá Tóth Éva, a férfi élettársa, aztán az unokákat számoljuk. – Hét unoka, tizennégy dédunoka és hat ükonoka, a legkisebb nyolc hónapos – összegzi. Amikor arról érdeklődöm, szépunoka esetleg nincs-e Lajos azt feleli: szépunoka egyelőre nincs, csak egy szépkorú nagyi.

HBN – SzM