Számmisztika

Hírműsoraink, TV-ben, rádióban egyaránt, hónapok óta számokkal kezdődnek. Hogy mennyit fejlődtünk, növekedtünk, bővültünk. Kormányunk jóvoltából, az elmúlt ekkor, meg akkorhoz képest. S mindezt azzal a hanyag eleganciával, hogy közben még egyfolytában daloltunk, táncoltunk, ápoltuk a népi hagyományt. Réti János írása.

Minden több, jobb, színvonalasabb, mint tavaly volt. A tavalyelőttről már ne is beszéljünk. A Gyurcsány-időkről meg szó se essék. Munkahely meg annyi, hogy már egyik hely nem fér el a másiktól. Az már más kérdés, hogy nekem, mintha nem magyar gyárak jönnének le a képernyőről. Holott hát magyarok azok, csak valahogy nem érezzük őket a miénknek. Olyanok a vágóképek, mintha titokzatos zombik tologatnának kisebb-nagyobb vasakat lemezeket, alkatrészeket ide-oda, az országutak, meg tele lennének a mi Mercédeszeinkkel, meg az Audikkal, amit a hazai pályán, nálunk barkácsolnánk össze. Méghozzá rengeteget. Már az is megfordulhatott a fejünkben, hogy a híres, nevezetes közmédia fizet egy eléggé nagy stábot arra, hogy ők legyenek a közhíresztelés közszereplői! Betanulva, bepróbálva a szurkolótábortól az utolsó riport nyilatkozójáig. Stúdió stúdió hátán, az egyikben a nyilatkozat előtt álló professzorok, próbálnak, másikban a top-menedzserek, harmadikban a művészeti vezetők. Mert az lehetetlen, hogy mondjuk a szingaléz-magyar hereverő meccsen, Szingaléziában, többszáz magyar zászló lengjen a térben, szingaléz meg három se. Az sem lehet, hogy élő riportalany egyetlen hiba nélkül mondja fel a „leckéjét”, anélkül, hogy egyszer elbizonytalanodna vagy nyelvbotlana… Ezért aztán minden szép és jó, kapkodhatjuk a fejünket. Minden fejlődik! Méghozzá rohamosan! Az ipar, a mezőgazdaság, a szolgáltatások, különösen az idegenforgalom, mert a külföldi azt mondja: ezt látni kell! Mármint azt például, hogy amit nyitáskor kiraknak a polcokra akciósan, annak kilencre már nyoma nincs. Egyébként minden kapható! De a statisztika, az statisztika! A számok makacs dolgok. Aki nem hiszi, járjon utána!

- Réti János -