Pokolra kellett volna menni

Debrecen - Elmélyült előkészítés, alkotó fantázia híján legfeljebb leporellószerű, vázlatos kivonatot kapunk.

„Nem kétséges, hogy Budapest a világ egyik legszebb városa, csak sajnos nem látszik rajta!” Ezt a minősítést pár éve egy külföldi építész fogalmazta meg, s most a legutóbbi debreceni operabemutató kapcsán jutott eszembe. Párhuzamot erőltetve azt mondhatnám: Mozart Don Giovannija minden bizonnyal az egyik legtökéletesebb opera, amit valaha írtak, de sajnos ebből az előadásból ez nem derül ki.

Azt nem firtatom, hogy az évadtervben előzetesen meghirdetett Saint-Saëns-operát, a Sámson és Delilát – mely tudtommal Debrecenben még nem hangzott el – miért cserélték Mozartra. A végeredmény semmiképp sem igazolja a döntés megalapozottságát.

A rajta ragadt frakk

Gemza Péter rendezése, színpadi világa sajnos sivár és ötletszegény, meg sem próbálja a mozarti fordulatszámot felvenni. Átgondolt koncepció híján inkább önjáró művészeket látunk, akik korábbi tapasztalataik alapján, hozott anyagból próbálnak szerepet formálni. Bosszantó következetlenségekből azonban bőven kijut a nézőnek.

Rejtély, hogy miért tűnik el a színről Donna Elvira, miközben Leporello a Regiszter-áriát épp neki énekli. Masetto, a bumfordi parasztlegény talán életében egyszer viselhet frakkot az esküvőjén, de miért hordja továbbra is, miközben a többiek már rég „civilbe” öltöztek? Azt aztán végképp nem tudom feldolgozni, ahogyan a címszereplő a pokolra szállás démoni pillanatában előzékenyen felmászik a színpad közepén álló ingatag vasállványra a Kormányzóhoz, aki majd lesz szíves őt a túlvilágra küldeni.

Alkatuktól idegen

Szomorú, hogy tehetséges énekeseket látunk-hallunk alkatuktól idegen szerepekben evickélni. Haja Zsolt nemzetközi szintű, nagyszerű bariton, de nem adekvát Don Giovanni, adósunk marad a figura sármjával, lehengerlő önbizalmával. Ha valaki igazi, színpadra termett művész, akkor Cseh Antal (Leporello) valóban az, most azonban ő sem képes a felszabadult alakításra, mi több, éneklése is veszít korábbi értékeiből. Rendes Ágnes zenei és vokális tekintetben is korrekt teljesítményt nyújt egy habitusától eltérő figura – Donna Anna – megformálása során. Partnereként – mint Don Ottavio – Gippert Béla próbálkozik. Ezt a kissé passzív figurát csak kifogástalan hangképzéssel és muzikalitással lehetne élővé tenni, ezzel egyelőre a fiatal énekes még nem büszkélkedhet.

Szolnoki Apollónia (Donna Elvira) akár meggyőző is lehetne, ha nem lenne alulintonált szinte valamennyi zenei frázisa. Meglepő módon a leghitelesebb alakítás a Benedekffy Kataliné, aki Zerlinaként igazán előnyösen mutatkozott be élete első igazi operaszerepében. Alapvetően tetszett Cser Péter mint Masetto, ugyanakkor nem hiszem, hogy a Kormányzó szerepe Wagner Lajos alkatára lenne szabva.

Ezúttal magyar nyelven

A karmesteri pulton a méltán nagy presztízsnek örvendő Medveczky Ádám személye adott reményt a bizakodásra. A biztonságos, szakmailag megalapozott zenei irányítással – a közreműködő Kodály Filharmonikusokra támaszkodva – ugyan nem marad adós, de néha egyes tempóit indokolatlanul lassúnak érzem. Ugyanez vonatkozik a recitativókra is, melyek meglehetősen bágyadtan folydogálnak. Az sem győzött meg, hogy ezúttal – talán sokak örömére – magyar nyelvű előadást hallottunk. A kissé avíttas fordítás nem könnyítette meg érdemlegesen a darab befogadását, az énekesek számára viszont időnként többletterhet jelentett az olasz eredetitől eltérő prozódia.

Nincs garantált siker

A Don Giovanni téma Molière-től Gluckon át Richard Straussig számtalan nagy alkotóművész fantáziáját megmozgatta. A feldolgozások közül kétségtelenül a Mozart–Da Ponte páros által jegyzett operaváltozat vált a legismertebbé. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy „operák operájának” színpadra állítása garantált sikerrel kecsegtetne. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni!” Egy ilyen összetettségű remekmű rétegeinek felfejtése elmélyült előkészítést, elemzést és alkotó fantáziát kíván. Ennek hiányában legfeljebb leporellószerű, vázlatos kivonatot kapunk, ahogyan ez most is történt.

HBN-baljos