Reagálás olvasói levélre: Minden ember egy bukott angyal?

Debrecen - Nagy érdeklődéssel olvastam a lapban ilyen címmel megjelent gondolatébresztő írást, mert izgalmasnak, figyelemfelkeltőnek találtam a címet.

Az írás kapcsán öt fő kérdés fogalmazódott meg bennem.

Kicsoda a sátán?

A sátán és az ő angyalai felől az ókeresztyén gondolkodás első nagy összegzője Origenész (184–254) többször is kritikusan megjegyezte, hogy az egyházi tanítás nem beszél róluk világosan, noha „sokak véleménye szerint angyal volt”. A sátánról a Lukács 10,18 alapján – „Láttam a sátánt villámként leesni az égből” – ő maga a következőket mondta: [A sátán] valamikor fény volt […] az égben volt, a szentek között tartózkodott, és ugyanabból a világosságból részesült, amelyből az összes szent részesül, amelyből a világosság angyalai lesznek, s ami miatt apostolait „a világ világosságának” nevezi az Úr.

A sátán volna a legmagányosabb lény az egész világon?

Több szempontból sem gondolom helyénvalónak a felvetést. Egyrészt azért, mert a sátánnal együtt bűnbe estek más angyalok is, akiket ördögöknek, démonoknak nevez a Biblia. Másrészt, a sátán itt a földön is keresgél az emberek között, ahogyan erről Péter is ír levelében. De nem azért mintha magányos volna, hanem azért, hogy az embereket magával együtt az örök halálba rántsa.

Minden ember egy bukott angyal?

Könnyen megfeledkezünk arról, hogy az angyalok és az emberek között számtalan különbség található. Természetesen azért sok hasonlóság is van, példának okáért az emberek és az angyalok is Isten teremtményei. Mi is és ők is választhatnak a jó és rossz között. Hasonlóképpen az egyes ember és az egyes angyal is vagy a mennyben, vagy a pokolban fogja tölteni az örökkévalóságot.

A legnagyobb különbséget viszont abban az egyszerű tényben láthatjuk, hogy mi emberek vagyunk, ők pedig angyalok. Ezért nem értek egyet azzal a kijelentéssel, miszerint „minden ember egy bukott angyal”. Miközben minden ember vissza tudja vezetni a származását egészen Ádámig és Éváig, ez nem igaz az angyalokra. Az angyaloknak nincsenek nagyszüleik, dédszüleik. Viszont lényük olyan titok, aminek teljes feltárulkozása, kijelentése az utolsó napra halasztódik. Ezért hát „óvakodnunk kell attól, hogy akár a kutatásban túlságosan kíváncsiak, akár a róluk való szólásban túlságosan merészek legyünk” – hangzik Kálvin bölcs intése.

Kell-e tehát imádkoznunk a sátánért?

Úgy gondolom, sok-sok érvet fel lehetne hozni amellett, hogy miért nem kell imádkoznunk a sátánért. Helyszűke miatt azonban, csupán a véleményem szerint leglényegesebb érvet említem meg itt: Jézus Krisztus a bűnös embervilág Megváltója!

A Biblia tanítása szerint Jézus Krisztus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember. Jézus Krisztus emberré lett, nem pedig angyallá. Ez karácsony üzenete. Isten egyszülött Fia azért öltött emberi testet, mert az embereket akarta üdvözíteni, nem pedig az angyalokat. A Zsidókhoz írt levél 2. részének 16. verse ezt mondja: „Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel”. Mint valóságos ember a mi bűneinkért, s nem pedig a bukott angyalokért ízlelte meg a halált. Az Atya pedig elfogadta az Ő emberekért, s nem az angyalokért bemutatott engesztelő áldozatát, ennek bizonysága a húsvéti feltámadás.

Az ember tehát Isten kegyelme folytán kiváltságos helyzetben van. Mi vagyunk Istennek azon teremtményei, akikért Jézus Krisztus inkarnálódott. Azért, hogy eggyé váljon velünk, hogy megmentsen minket. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Az üdvösség tehát egyedül az embernek van felkínálva. S hogy miért éppen minket, „bűnös embereket” választott az Isten a „bűnbe esett angyalok” helyett? Nem tudom, de hálásak lehetünk Őneki. Ily módon nekünk nem kell imádkoznunk a sátánért, mert Jézus Krisztus nem őérte halt meg és támadt fel, hanem a bűnös emberért.

A sátán üdvözülhet-e?

Elsőre úgy tűnhet, hogy nagyon eredeti, merész gondolattal van dolgunk. De az igazat megvallva nem új keletű a sátán üdvözülésével kapcsolatos felvetés. Origenész nagy óvatossággal és félve ugyan, de megvitatás és vizsgálódás tárgyává tette az „apokatasztaszisz pantón” gondolatát, azaz mindeneknek a maguk eredeti, tisztán szellemi állapotába való visszaállítását.

Abból indult ki, hogy Isten egyetlen teremtménye sem lehet eleve veszendő természetű, hiszen a teremtéskor mindenre azt mondta, hogy „jó”. A sátán véleménye szerint tehát nem a saját – Istentől eleve pusztulásra ítélt – természete, lényege miatt bukott el, hanem saját döntése, saját akarata következtében. Erről beszél reformátorunk, Kálvin János is hatalmas teológiai szellem-katedrálisában az Institutio-ban (A keresztyén vallás rendszere), hogy a sátánban „ez a gonosz nem a teremtéséből, hanem a megromlásából származik”. Innen nézve az akarat megváltoztatására – ha ezt az Istentől kapott természet eleve nem akadályozza – neki is lehetősége van. Az a feltételezés viszont, miszerint a sátán elvileg megváltoztathatná az akaratát – mert ebben saját lényege nem gátolja – korántsem egyenlő azzal a kijelentéssel, hogy meg is teszi, még akkor sem, „ha mi, emberek is kérjük ezt”.

Ezt támasztja alá Kálvin azon gondolata is, hogy „Miután természetére nézve teljesen megromlott, az ördög a legkevesebb indíttatást sem érzi arra, hogy az isteni akaratnak engedelmeskedjen; sőt, kizárólag a lázadás vad indulata fűti. Önmagából és saját gonoszságából származik vágya és szándéka, hogy szembeszegüljön Istennel”.

Bármennyire szeretnénk tehát, hogy „megszűnjék minden rossz a földön”, s bármennyire szép elképzelésnek tűnik, hogy ez akkor fog bekövetkezni „ha ő – mármint a Gonosz – visszatalál” Istenhez, a Biblia tanítása alapján erre sohasem fog sor kerülni, a sátán sose fog üdvösségre jutni. A Jelenések könyve 20. fejezetének a 10. verse egyértelművé teszi ezt mindannyiunk számunkra: „Az ördög pedig, aki megtévesztette őket, a tüzes és kénes tóba vettetett, ahol a fenevad és a hamis próféta is van, és gyötrődnek éjjel és nappal örökkön-örökké”.

- Nagy Gábor, a Szabadságtelepi Református Egyházközség lelkipásztora -

Olvasói levél: Minden ember bukott angyal

Pocsaj - Elmúlt a karácsony hangzatosan, szépen. Sokan sokfélét kívántak. Szeretetet, békét és megbocsátást hirdettek. Emlékeztettek Jézus születésére, az emberek iránti önfeláldozására, a megváltásra.