Nézőpont: A legkisebb is számít

Mármint a legkisebb öröm, még ha az a mosolyfélék leggerinctelenebbje is, a káröröm. Mert annak tényleg kár örülni egy több száz főt foglalkoztató áruház bezárásakor, hogy azon a súlyos februári napon, csak úgy szüretelni kell majd a levegőben röpködő a stanglikat meg a tigrisvekniket, mert szinte az ember után dobják majd. Horváth Borbála írása.

Nem lehet a szemre vetni, ha ez mégis megfordul a kuporgatásra szocializált fejekben, de az érzéketlenek megérdemelnék, hogy valaki elhappolja előlük az utolsó olcsó zsemlét. – Na ne moralizáljon itt, kérem, Ön ma még a pénztárosok oldalán áll(/ül), de egy-kettőre átlag vevővé válik, s a szalag ezen oldaláról majd megérti, miért kérdem: mikor lesz végkiárusítás? Valami efféle gondolat botorkálhat magányosan az empátiát nélkülöző, és ennek hiányában arra nagyon is rászoruló agyában. Különben optimista felfogás, a vég fürgén pergő óráiban, még magához ragadni valami kicsi jót. De a véget sajnos már kiárusították. Venni sem kellett, osztottak belőle egy darabkát több száz embernek, plusz jó néhány gyereknek, élettársnak. Ők a munkahelyteremtést bizonyára nem úgy képzelték, hogy egyszer itt terem a munka, aztán eltűnik. Egyikük attól tart, hogy nem csak a munkaerőpiacról, de a munkaügyi központból is kiszorulnak majd. Pedig igazán baj csak akkor lesz, ha a környező országokra teszik ki a megtelt táblát, esetleg betiltják a gazdasági kivándorlást.

- Horváth Borbála -

Őrök vigyázzák a dolgozókat

Hajdúböszörmény, Püspökladány - Biztos, hogy nem maradnak üresen a bezáró hipermarketek – vélekednek a vásárlók.