Helyi közélet

2015.01.26. 07:18

Jegyzet: Gombnyom

Kezdésnek kicsit erős volt. Már az első nap többször megremegett a föld. Az anyatermészet az öklét rázva köszöntött minket az új esztendőben (mondanánk, ha azt szeretnénk, hogy a képzavarüldözőkben tövig szaladjon a pumpa). Fábián György jegyzete.

Kezdésnek kicsit erős volt. Már az első nap többször megremegett a föld. Az anyatermészet az öklét rázva köszöntött minket az új esztendőben (mondanánk, ha azt szeretnénk, hogy a képzavarüldözőkben tövig szaladjon a pumpa). Fábián György jegyzete.

Az egy héttel azutáni párizsi eseményekről ne is beszéljünk. És ha csak Hankiss Elemért veszítenénk el ebben az évben – ahogy az történt bő két hete –, már kár volt elkezdődnie.

Ott folytatja, ahol az előző abbahagyta – érezzük ilyenkor, bár a történéseket nem zavarja, hogy éppen hányat írunk, és hogy a mi kis lelkivilágunkban miképp fortyog a lekvár.

No, ebből elég volt – ilyesmit szoktunk mondani, ha nagyon idióta filmet kezdtünk nézni, s tíz perc után csatornát váltunk. Vagy kinyomjuk a fenébe az egészet.

Ez persze – sajnos vagy szerencsére – nem film. Másik csatorna sincs; a távkapcsolón csupán egyetlen gomb található. A piros. És – szintén sajnos vagy szintén szerencsére – nem a mi kezünk ügyében van.

Aztán ránk tör valahonnan a kötelező mosoly, és megdorgál: ne tessék az első tíz perc alapján ítélni. Sőt, adjunk hálát – int tovább a derűcsősz –, hogy a rendező még viszonylag jó egészségnek örvend. És hogy vetítenek még egyáltalán.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában