Az én ünnepem 2014 - Régi, szép, gyerekkori karácsonyok

Csodálattal emlékszem vissza a meghitt, szeretetteli karácsonyokra. Lámpafényű karácsonyok voltak ezek.

Előtte már mi is, gyerekek segítettünk a készülésben. A korábbi évekről a megmaradt, eltett szaloncukros papírba csomagoltunk. Tettünk bele diót, mogyorót, szüleink főzte szaloncukrot, kockacukrot. Színes papírból szép, hosszú láncszemet ragasztottunk összes. Piros alma került a kis zöld ágra – mert akkor annak is nagyon örültünk. Majd később, a nagyapám udvarában volt egy szép, nagy lucfenyő, abból kaptunk egy-egy formás ágat. Szüleinkkel együtt díszítettük fel. Mikor kész lett, meggyújtottuk a gyertyákat és gyönyörű karácsonyi énekeket énekeltünk. A lápafény melletti kis fenyőág gyönyörűen világított, szívünkben a szeretet csordultig telve egymás iránt. Nagyon jó visszaemlékezni azokra az évekre, mikor még nagyszüleink, szüleink, testvéreink együtt ünnepelhettünk. Egyszerű, de szeretettel, tisztelettel teli Karácsonyok voltak ezek. Nem volt a fa úgy megrakva mindenféle csillogókkal.Nem volt rajta annyiféle finom szaloncukor, mint ma. De nekünk, gyerekeknek azok voltak a legszebbek. Nagyon boldogok voltunk.

Emlékszem, egyik alkalommal édesanyám testvére, Kálmán bátyám elvitt magukhoz, hogy megnézhessem a betlehemi játékot. Mert már akkor is, fiatalokból állók bejárták a falut betlehemi játékkal. Nagyon megijedtem, bebújtam a kanapé alá és sírtam. Ángyikám kivett onnan, és megvigasztalt.

A Betlehemesek megmutatták a kis Jézuskát – jászolba feküdt. Körötte kis állatkák voltak.

Ezt a szép csodát soha életemben nem feledem el. Már idős emberek vagyunk, de az emlék megszépíti életünket.

- Kelemen Lajosné, Tépe -