Az én ünnepem 2014 - Karácsonyi emlékezés

Debrecen - Volt idő, mikor még ez a szó valódi jelentéssel párosult. Dédnagymamák, nagymamák sütötték a mézeskalácsot és a beiglit. Fahéj illata árasztotta el a nádfedeles kis házakat. A gyerekek körülrajongták édesanyjukat, és nagy szeretetben fogyasztották az általa elkészített ételeket. Szegényes körülmények között, saját kézzel elkészített csutkababákkal ajándékozták meg egymást a testvérek. Szegény világ volt akkoriban, de annál boldogabb.

Ezekről, az időkről nagymamám sokat mesélt, hiszen gyakran melléültem, megcsókoltam drága homlokát, megfáradt kezét, és kértem:- Mama! Mesélj nekem!

Napjainkban ilyenkor elhalkul a város zaja, az otthonokba melegség és szeretet költözik. Békesség, boldogság, csengőszó, gyertyafény, ajándék és szeretet honol mindenütt. A kicsiny gyertyák fénye melengeti lelkünket. Ez a nap hitet és reményt ad mindenkinek. Megszelídülnek a szívek, és mindenki kicsit jobb emberré válik erre az egy estére. Ezen a napon jó élni, hiszen rosszul megírt életünket, bűneinket hó takarja. Noha manapság mindent elárasztanak a drágábbnál drágább „ajándékok”, mégis örülünk nekik, hiszen mi is a mai torz világ szülöttei vagyunk. A világ elromlott, és vele mi is. Megöregedett az emberiség, de nem jól. Utolsó idők ezek.

Használjuk hát ki, örüljünk egymásnak, örüljünk mindennek, amit az élettől kaptunk. Legyünk hálásak a jóért, de megpróbáltatásainkért is. Legyünk jók, de ne csak ezen az egy napon. Ne feledjük: ki szeret, s kit szeretnek, az szegény nem lehet. Békés karácsonyt mindenkinek!

- Gulácsi Gábor, Debrecen -