Az én ünnepem 2014 - Isteni gondviselés

Karácsony előtt történt, hogy gyermekeim megkezdték önálló életüket és elköltöztek. Örömömben vegyes érzések kerültek. Ez a nagy esemény számomra lépéskényszert jelentett. A nagy lakás és a kicsi nyugdíj nem fér össze. Kisebbre kellett cserélnem lakásomat. Karácsony szent napján is hadakoztam a dobozokkal, bizony, csak késő délután jutott eszembe, hogy a megszokott ünnepi kellékek hiányoznak. Szomorúan tapasztaltam, minden üzlet bezárt.

Hiányzott egy szál élő virág és néhány szem déligyümölcs az ünnepi asztalról, no meg a szódavíz, mert képes volt a készülék is felmondani régi szolgálatát.

Csengettek. Testvérem váratlan ajándékot hozott: kicsi kalácskoszorút, középen mandarinnal. Újult erővel folytattam munkámat. Kopogtak: az ajtóban a 80 éves szomszéd néni állt. Most ő köszöntött először karácsonyt, törékeny alakja mögül előhúzva a gyönyörű piros szegfűt, mondván: kicsikém, tudom, hogy neked most nagyon sok dolgod van. A párából gördülő könnycsepp lett a meghatottságtól És, hogy teljes legyen a kép, másik szomszédomtól egy új szódavizes palackot kaptam.

Köszönetet mondott az apró szívességekért, amiben szükség esetén segítettem. Mindenem volt, csak a lélegzetem akadt el. Megállíthatatlanul megeredt könnyeim között egy meggyújtott gyertyaszál kíséretében adtam hálát a csodákért az isteni gondviselésnek, és földi helytartóinak mindenért. A szeretet ünnepén.

- Dencz Lászlóné, Jószay Mária, Debrecen -