Helyi közélet

2014.12.04. 10:11

Az én ünnepem 2014 - Adventi készülődés

„Segítesz nekem?” – Nyitott be az ajtón nagypapa, kucsmája csúcsán hó pomponnal. „Annyit esett az éjjel, hogy egyedül nem győzöm a járdáról ellapátolni a hókupacokat.” Mosolyogva invitálta unokáját, Olivért.

„Segítesz nekem?” – Nyitott be az ajtón nagypapa, kucsmája csúcsán hó pomponnal. „Annyit esett az éjjel, hogy egyedül nem győzöm a járdáról ellapátolni a hókupacokat.” Mosolyogva invitálta unokáját, Olivért.

„Én is, én is!” – Jelentkezett mindjárt a kis pöttöm Csenge, Olivér kishúga, mert még frissen élt benne az emlék, milyen jó volt tegnap este is kinn szánkózni, hóembert építeni. „És akkor nekem ki segít?!” – Kapta fel az ölébe Csengét nagymamája. „Kalácsot kell sütnöm, és az én kezem egyedül már nem bírja a dagasztást.” Csenge, hol a készülődő Olivért, aki már a hótaposócsizmáját ráncigálta felfele nagy lelkesedéssel, hol a nagymamát nézte, aki csábító mosolyával mégiscsak benn marasztalta, a konyhában.

„Ez női szakasz, ugye mama?” „Igen kicsim!” – Nevette el magát nagymama, és csókokkal záporozta pöttönt, ahol csak érte. „A fiú szakaszba meg csak menjenek a férfiak lapátolni, fát hasogatni, kalapácsolni, meg szerelni!” – Ismételgette Csenge, a nagymamájától korábban hallottakat. „Mi meg sütünk, főzünk, mosunk, vasalunk, meg babaruhát varrunk ugye mama?” – Lekúszott mamája öléből, és már szedte is apró lábacskáit, hogy az éléskamrából behordja a sütés kellékeit, amit mamája előzőleg a legalsó polcra odakészített. És amit csak egyesével volt szabad behordoznia. Sokszor meg kellett járnia az utat, a konyhaasztaltól a kamra polcáig. Tojás is csak egy fért el egyszerre parányi tenyerében. Mama nagyon hálás volt a segítségért, és boldog mosollyal köszönte meg. Most is nagyon örült, mert énekelt. Azt énekelte, „Menyből az angyal lejött hozzátok pásztorok…,” meg azt is, hogy „kiskarácsony, nagykarácsony, kisült e már a kalácsom…,” az utóbbinál még pöttöm is bekapcsolódott az éneklésbe. A dallam sokszor összemosódott Olivér beszűrődő kacagásával.

„Már nincs több tojás.” – Jelentette be Csenge nagy fontoskodással. Még nagyobb lett a lelkesedése miközben nagymama elmeséléséből kiderült, hogy karácsonykor, a Kisjézus születését várják. Ezért aztán, még az unokatestvérei Zsófi, Szonja, Teti nagybácsi és Pem nagynéni is eljön, hogy együtt ünnepeljenek. Az örömhírt rögvest meg akarta osztani Olivérrel, meg papával. De meg kellett várnia még mama meleg sállal körül nem göngyöli. Mama is kikísérte az udvarra és hozott a férfiaknak meleg teát, hogy meg ne fázzanak a nagy munkában. De rajta kapták a két hóhányót, mert munka ürügyén csak játszottak. Illetve mama szerint csak papa volt a hóhányó, mert Olivér kész hószobrász, aki tovább folytathatta művészi tevékenységét. De papának, büntetésből dióért kellett menni a padlásra. Bár ez nem lehetett igazi büntetés, mert mama nevetett mikor az előbbieket mondta.

A „női szakasz” aztán folytatta az ünnepi készülődést. „A Kisjézus szülinapi tortáján hány gyertya ég?” –kíváncsiskodott Csenge. Nagymama abbahagyta a mézes tésztadagasztást magához vonta és azt mondta, „2014 darab van rajta. De mi tudjuk te, meg én, hogy annyi gyertya van rajta, ahány ember él a földön, és ahány csillag ragyog az égen.”

- Keresztúri Mária -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában