Helyi közélet

2014.10.10. 12:00

Színház a közönség kedvéért

Debrecen - A zenés daraboknál is elengedhetetlen a korszerű színházi nyelv, az a dramaturgia és előadásforma, ami itt és ma létezik. Interjú Kerényi Miklós Gábor Kossuth-díjas rendezővel.

Debrecen - A zenés daraboknál is elengedhetetlen a korszerű színházi nyelv, az a dramaturgia és előadásforma, ami itt és ma létezik. Interjú Kerényi Miklós Gábor Kossuth-díjas rendezővel.

A Budapesti Operettszínház jól ismert szólistái a debreceni teátrum prózai tagozatával és énekkarával, valamint a Kodály Filharmonikusokkal együtt mutatják be Kálmán Imre talán legnépszerűbb operettjét, a Marica grófnőt a Csokonai Színházban. A produkció rendezője a Kossuth-díjas Kerényi Miklós Gábor. A Budapesti Operettszínház igazgatója szerint a zenés népszínház és sztárjai tömegeket visznek a színházakba. Próba közben beszélgettünk.

Milyen lesz ez a debreceni Marica grófnő? Másképp rendez Budapesten, Bécsben vagy Moszkvában?

Kerényi Miklós Gábor: Az az igazság, hogy én mindig ugyanazzal az örömmel és lendülettel érkezem és ezt befolyásolja utána a fogadóhely szelleme. Most csak a legjobbakat mondhatom. Egy operettre, zenés színházra nagyon éhes csapatot kaptam, akik szeretnének egy ízig-vérig jó előadást csinálni. Egy olyan operettet, ami színház a javából: tele feszültséggel, izgalommal és szórakoztatási szándékkal. Biztos vagyok benne, hogy olyan előadás készül, ami a régi nagy operettek rajongóit is kielégíti, de azokat a fiatalokat is, akik valódi szerelmeket, valódi harcokat, valódi csalódásokat és őrületeket akarnak látni.

Azt mondja, jó helyre érkezett…Mennyit tesznek hozzá a produkcióhoz a debreceni színészek?

Kerényi Miklós Gábor: Ez egy nagy vállalkozás. A Budapesti Operettszínház és a Csokonai Színház közös produkciója, és ebben – a zenekar mellett – az énekkar, a debreceni színészek oroszlánrészt vállalnak. Lenyűgöző lelkesedéssel és kedvességgel jelennek meg. Oláh Zsuzsa, Garay Nagy Tamás és Dánielfy Zsolt annyi színt tesz hozzá az előadáshoz, hogy hálás lehetek. Külön öröm Csikos Sándorral dolgozni! Azt kell mondjam, hogy egy olyan régi típusú színész, aki abszolút mai módon gondolkozik. Mindennek keresi az értelmét, lényegét és utána hozzátesz egy olyan ízt, ami csak ő, ami kizárólag Csikos Sándor. Nagyon nagy öröm az is, hogy egy új fiatal primadonnát fedeztünk fel, bedobjuk a mélyvízbe, és nagy esélye van arra, hogy igazi sztár legyen. Érdemes megjegyezni a nevét: Lévai Enikő.

Akik ismerik a rendezéseit, jól tudják, hogy újfajta operettjátszást teremtett. Bátran nyúl a szövegekhez, dramaturgiához, mondhatnánk, lefújja a port a megszokott, kicsit nosztalgikus, muzeális megközelítésmódról. Nehéz feladat ez egy operett esetében?

Kerényi Miklós Gábor: Azt gondolom, hogy a színházcsinálás mindig arról szól, hogy meg kell találni azt a dramaturgiai és előadásformát, ami itt és most sikeres és fontos. Ez az operettnél sincs másképp. Aki az 1954-es Honthy Hanná-s, Feleki Kamill-os változatot szeretné ma megcsinálni úgy, ahogy azt a csodálatos tehetségű, drága Honthy Hanna csinálta, az csacsi. Sokan vannak ilyenek, de Honthy és Feleki Kamill ma nem úgy játszaná, mert más a kor igénye. Tehát nem játszhatunk múzeumot, panoptikumot.

Gyakran mondja, hogy az operett egy kicsit a miénk, hasonlít a magyar lélekre. Szélsőséges, romantikus, szenvedélyes. Ezért is vagyunk fogékonyak a műfajra?

Kerényi Miklós Gábor: Majdnem. Arról van szó, hogy mi itt a Kárpát-medencében olyan világot építettünk, amiben borzasztóan tudunk örülni, haragudni, tudunk sírni, mulatni, nevetni, de még valami fontosat tudunk, mégpedig azt, hogy ezt egy adott pillanatban el tudjuk magunktól tolni, és képesek vagyunk mosolyogni is magunkon! A szélsőségesség a latin népeknél is megvan, az érzelmesség a szeretett szlávjaimnál is, az pedig, hogy tud magán mosolyogni sörözés közben, ott van a cseheknél, de így együtt, ezt csak mi magyarok tudjuk. Szélsőségek, szenvedélyek, önirónia. Ez együtt a non plus ultra.

Hozott Debrecenbe is sztárokat?

Kerényi Miklós Gábor: Persze. Nagyon igyekeztem. Fischl Mónika kezd a topra érni. Van egy fiatal, nagyon tehetséges tenoristánk, Boncsér Gergely, aki pillanatokon belül az ország egyik vezető tenoristája lesz, aztán Dancs Annamária és Szendy Szilvi azok a szubrettek, akikre Pesten jegyet vesznek. Kerényi Miklós Máté is lassan beérkezik abba a sorba, hogy keresik a pénztárban a jegyeket rá. Geszthy Veronika, Vadász Zsolt is sikeresek lesznek, és indítunk újakat: Barkóczi Sándor, aki huszonöt évesen eszméletlen jó bonviván és Laki Péter, aki fiatal táncos-komikus, de a légypiszkot is lejátssza. Amiről beszélek, azt a debreceni példa is mutatja: jegyek már csak decemberre vannak! Ennek én szívből örülök, hiszen a színházat a közönség kedvéért csináljuk.

HBN


Cikkünkhöz a Facebookon szólhat hozzá:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = "//connect.facebook.net/hu_HU/all.js#xfbml=1"; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs); }(document, script , facebook-jssdk ));

// ]]>

" data-width="450">


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában