Földi létünk célját keressük

Hajdúböszörmény - Az egész felnőtt társadalom mást mond, mint amit csinál.Írópalánták előtt beszélt Jókai Anna a HÍR – Hajdúböszörményi Írótábor keddi összejövetelén arról, melyik pillanatban születik meg az író. De gondolatai korántsem csak az írástudókhoz szóltak...

Egészen ötéves koráig hívta vissza hallgatóságát az írónő, addig az életérzésig, amikor tudatosul az emberben, hogy mást akar csinálni, mint az átlag. És a felnőttek ezt nem értik meg, pedig ők egészen mást mondanak, mint amit csinálnak. Rabszolga és királynő volt egyszerre a pesti bérház második emeletén, féltették, társaival nem játszhatott, ellent nem mondhatott az idős szüleivel élő kislány, aki fehér, keményített köténykéjében, cérnakesztyűben, hatalmas masnival a fején figyelte a földön fetrengő, részeg szomszédot.

- Ez volt az első író-olvasó találkozóm. Végre életet láttam, s amikor felkiáltottam anyámnak, hogy itt fekszik egy részeg disznó, haragudott. Szégyelljem, hogy megmondom, milyen a világ? - mesélte , s mire megtanult olvasni, tudta, felnő és életművet rittyent, mert megírja, milyen a világ.

Felszínes a világ

Hétévesen aztán nem sikerült az anyák napi verse, sápadt szem, holdvilág, vonyító kutya szerepelt benne, nem gügyögés. Az anyja azt hitte, nem szereti; nem fogta föl, hogy a képek az anya elvesztésétől való félelem szüleményei. Jókai Anna szemére vetette később is a felszínes világ, nem szereti tán az embereket, hogy efféléket ír? Az irodalomban márpedig nincs illem - tanította.

Sikeres érettségit sikertelen felvételi követett, mert megbízhatatlan elemnek tartották, aki nem látja rózsaszínben a jövőt és az ország helyzetét. Ezt elismerte. Aztán különböző munkahelyeken hányódott, majd férjhez ment, gyerekeket szült, próbált normális életet élni.

- Éreztem, hogy ez a világ hamis, az emberről dumál, pedig nem érte van. „Nálunk legfőbb érték az ember” - olvastam egyik munkahelyemen kiírva, de akkor miért küldik el a nyugdíj előtt állókat? A válasz kirúgás volt, a főnök pedig egyetértett velem, de kijelentette, én nem vagyok szinkronban a történelemmel. Mert az igazság kimondása mindig a politikai igazságtól függ. (Erre mondta az írónő utólag, hogy sajnos bizonyos dolgokban muszáj színlelni, ha meg akar élni az ember, olyan munkát is el kell végezni, amit nem élvez.)

Aztán véletlenül, amikor senki nem figyelt, sikerült elvégeznie az egyetemet, nem tanácsolták el. Tanítani kezdett, eldugott kis iskolákban, a „dzsumbujban”, a VIII. kerületben is.

- Rájöttem, hogy valami szörnyen hiányzik. És akinek nincs meg a lelkében az a betöltetlen űr, abból nem lesz író; a hiány szerencsével hirtelen többletté válik, abban a pillanatban születik meg az író. Az életet láthattam ott, a kis iskolákban, kaptam valamit, de először csak a hiúságom biztatott, ki akartam válni. Aztán megírtam egy "másfél órás novellát", a Magyarórát, s úgy éreztem, mintha angyal szállt volna át a szobán. Ez az enyém, megcsináltam! Ott született meg Jókai Anna, az író, a novella pedig megkerülhetetlenné vált. Arról szól, amikor a tanár mindennap megélt nyomora találkozik a gyerekével, s akkor nem lehet magyarórát tartani, az asztalra borulva együtt nevetni, az lesz csak fontos.

Fontosat mondani

Csak akkor van értelme írni, ha úgy érzi az ember, fontosat tud mondani, s ha nem adja ki magából, belepusztul. Máskülönben celebíró, krimiíró, lektűríró lehet. Író soha...

- Írni nem gyönyörűség, hanem fáj. Gyönyörűség a végén, amikor odajön az ötgyermekes parasztasszony, aki elolvasta, és imádkozott a főhős békében nyugodásáért. Írni szinte közelít a lelkipásztori munkához – fogalmazott az írónő, aki választ adott arra is, mit tegyünk az életünkkel.

- Ez attól függ, mit gondolsz az életről, miben hiszel. Én mélységesen hívő és istentudó vagyok. Hinni és tudni is kell. Valahonnan jöttünk, valahova megyünk, a cél ezt megtalálni, kisgyermekkorunk óta ez vezet, akkor is, ha nem hiszed az Istent. Az íráshoz ez ad erőt, de ha nincs élő istenfogalmad, ne kergesd... Isten nem materiálható, mint egy ősz öreg, aki lenéz rád. Ha megvan, neked is azt kell nézned, hogyan tudod az emberiséget szolgálni.

HBN-BB