Helyi közélet

2013.04.15. 12:48

Halottat apportba, avagy vidékfejlesztés magyar módra

Debrecen – Árkosi Árpád rendezésében mutatta be a társulat Tóth-Máthé Miklós komédiáját, mely az emberi hiszékenységnek, kapzsiságnak állít görbe tükröt.

Debrecen – Árkosi Árpád rendezésében mutatta be a társulat Tóth-Máthé Miklós komédiáját, mely az emberi hiszékenységnek, kapzsiságnak állít görbe tükröt.Nem először tűzött műsorára Tóth-Máthé-darabot a Csokonai Színház, hiszen a most látható komédia, A rögöcsei csoda előtt Én, Károli Gáspár című monodrámáját játszotta Kóti Árpád nagy sikerrel, illetve még a ’80-as években A fekete ember című színművének is itt tartották az ősbemutatóját. A harminckötetes szerző – aki elsősorban történelmi drámáiról ismert – először mutatja meg a nagyközönségnek, hogy bizony a humor sem áll távol tőle. A sztori egy zseniális ötletre épül, mely kissé abszurd, s bár teljesen máshonnan indít és máshová jut el, mint Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatásában, mégis hozzá hasonlóan feszegeti azokat a morális kérdéseket, hogy vajon korrumpálható-e mindenki, ha boldogulásról van szó, mennyire manipulatív az ember, hiszékeny vagy csak egyszerűen ostoba? No, nem csigázom tovább a kedélyeket, inkább leleplezem a művet.

A cselekmény egy Rögöcse nevű kis faluban játszódik, a plazmatévék, I-podok, skype-olás világában, ahol a szegénység, a kilátástalanság állandó törzsvendég. A község fazekasmestere, Lőrinc (Bakota Árpád) egész életében hagyományos Miska-kancsókat készített. Egy idő után nem éri be ennyivel, s utat engedve művészi kreativitásának, emberfej alakú köcsögökkel rukkol elő. Ám legnagyobb megdöbbenésére, mindhárom modellje, kiknek fizimiskáját belemintázta az agyagba, röviddel a különleges népművészeti tárgyak elkészülte után elhalálozott… Rögöcse lakói gyanút fognak, s mindjárt ok-okozati összefüggést vélnek felfedezni a két dolog között, s mondhatni, már-már lincshangulat előszele csapkodja a fazekasműhely ajtaját.

A Fókuszba vagy a Tényekbe való remek témát (gyilkosság, halál, agresszió van benne, hurrá!) természetesen a média képviselői sem hagyják parlagon heverni, s mindjárt a helyszínre robognak, oknyomozni… S Lőrincék nyugodt kis otthona leginkább egy felbolydult méhkaséhoz kezd hasonlítani, hiszen a médiában jól megszellőztetett hírek hallatára tömegesen érkeznek a megrendelések, több kilónyi levél, telefon és skype formájában. Az egyik tárcsázó a kedves feleségéről szeretne kancsót csináltatni, a másik, egy hiúságában sértett, kispados színész a színházigazgató fejét látná szívesen kancsóformában… Egy özvegyasszony is felkeresi az elhíresült fazekast, ő – biztos, ami biztos alapon – elhunyt férjéről szeretne egy kerámiát, hogy még véletlenül se térjen vissza. A hírek hallatára a polgármester, Bundás (Garay Nagy Tamás) is tiszteletét teszi Lőrincéknél, bemelegítőben, „bűrdzsekiben”, kezében biciklikormánnyal, ahogy illik, mert a rejtélyes elhalálozásokban üzleti lehetőséget lát, munkahelyteremtést, a turisztika fellendítését, ergo Rögöcse felvirágoztatását. Mint mondja: „Végül is jobb is, hogy meghaltak, mert így hozzájárulnak a boldogulásunkhoz!” Végül – némi ráhatással – ráveszi a fazekast a Rögöcsei Mázas Kft. létrehozására. Azonban, ahogy azt már sejteni lehet, minden csoda három napig tart, megfogyatkoznak a megrendelések, s lassan a csőd szélére kerül a kft. Érthetetlen módon ugyanis nem „akar” meghalni senki sem, s a csalódott megrendelők bojkottálják az üzletet… Közben megérkezik – egyenesen Los Angelesből! – Korpás Lóránt (Kóti Árpád), aki a messziről jött emberek merészségével mesél amerikai sikertörténetéről, hogyan lett a Brooklyn híd alatt háló hajléktalanból sikeres businessman.

A sokat látott világfi azt javasolja a polgármesternek, ha fel akarja lendíteni az üzletet, gondoskodnia kell egy újabb halottról… Rendkívüli testületi ülést hívnak össze a stílusosan elnevezett Örök Béke Ravatalozóban, hogy megvitassák, hogyan tovább. „Én már beszálltam egy halottal a vállalkozásba, szálljon be más is!”- biztatja társait a fiát elvesztő nyugalmazott testnevelő tanár. Az atyafiak utolsó reménysugara, a falu néger Obi dokija. A magyar nyelvvel hadilábon álló orvosnak (Bakos-Kiss Gábor) biztosan tudnia kell arról, ha valaki a környék lakói közül haldoklik, s akit még az utolsó kenet feladása közben gyorsan meg lehetne mintázni…

Nos, akit érdekel a befejezés, nézze meg a Kamaraszínházban az előadást, mely bár nem hibátlan, már ami a rendezést illeti, de ötletgazdag és szórakoztató. Nem könnyű „szűz” darabot színpadra állítani, pláne nem egy olyat, amely még a szocializmusban íródott. Első látásra modern komédiának tűnik az előadás, kivetítővel, médiaszereplőkkel. Érezhetően sokat agyalt Árkosi Árpád, aki átgondolt, merész rendezéseiről ismert, hogyan tegye a technika segítségével, s némiképp az eredeti szöveg módosításaival, a mai nézők számára élvezhetővé. Remek ötletnek bizonyult az eseményeket végigkövető televíziós stáb szerepeltetése – egészen az első felvonás végéig.

Az operatőr (Kiss Gergely Máté) és a riporter (Szalma Noémi) minden jelenetváltozáskor felhajtja a színpad közepét, s a nézők erre kivetítve nézhetik a helyszíni tudósításokat. A gond a második felvonástól kezdődik, amikor már elfogytak a halottak – s, mint látjuk, a rendezői ötletek is! –, de ők ugyanúgy többször is bejelentkeznek, amikor már nincs igazán miről beszámolniuk… A rendezés másik érzékeny pontja az egységes játékstílus megteremtése, illetve jelen esetben annak hiánya. Egyes szereplőktől klasszikus vígjátéki elemeket láthattunk, pl. a strucctenyésztés beindításáért lobbizó, kissé viharvert képviselő szerepében Csikos Sándortól, az Amerikából hazatért üzletembert játszó Kóti Árpádtól, a község polgármesterként Garay Nagy Tamástól, a nejét alakító Oláh Zsuzsától, a nyugalmazott tornatanár Miske Lászlótól, az eseményekkel sodródó fazekasmester bőre bújt Bakota Árpádtól, a helyi papként Dánielfy Zsolttól, a kissé nehéz felfogású Paliként Olt Tamástól, a néger Obi dokiként Bakos-Kiss Gábortól (s óvatosan megállapíthatjuk, hogy ez az irányvonal a sikerültebb).

Mások viszont, Szakál-Szűcs Kata (Bori) és Újhelyi Kinga (Horgasné) egy egészen más játékstílusban interpretáltak. Míg előbbi talán az abszurd irányából, a L’art pour l’art csoportból ismert infantilis Evetkére hajazva hozta figuráját, utóbbi pedig valami erősen karikírozott, burleszk-szerű játékkal trenírozta a közönség hasizmait. Árkosi alkotótársaival, a díszletért felelős Ondraschek Péterrel és a jelmeztervező Kiss Beatrixszal a cselekményhez harmonizáló képi világot álmodott a színpadra; magas falu, többajtós, -ablakos házfalak, középen felnyitható padlóval, hátul nagy konyhaszekrény, benne plazmatévé.

A már említett hibák ellenére is érdemes megnézni az előadást, már csak a sztori miatt is, illetőleg Csikos Sándor, Bakos-Kiss Gábor, Kóti Árpád, Garay Nagy Tamás felejthetetlen alakításáért!

– Hassó Adrienn –

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában