Helyi közélet

2012.06.15. 08:18

Romokat hagyott maga után a nyíracsádi tornádó

Nyíracsádon öszesen 41 család mindennapjait dúlta fel két hete a hirtelen jött tornádó.

Nyíracsádon öszesen 41 család mindennapjait dúlta fel két hete a hirtelen jött tornádó.A kis falu hat utcájában összesen 41 család hajlékát rongálta meg kisebb-nagyob mértékben a június eleji tornádó. A település egyik legidősebb lakója, a 85. évét taposó Kelemen Gyuri bácsi se emlékszik hasonlóra, a mostanit azonban nem fogja elfelejteni. Már csak azért sem, mert az apró vályogház, melyben a mindennapjait tengeti, életveszélyessé vált. A polgármester, a gyerekei és a szomszédok is hiába győzködik, az idős férfi nem hajlandó sehová menni. A lakókonténerre vár, amit a falu vezetője ígért neki.

"A katasztrófa nyomán példátlan összefogást tapasztaltunk. Volt olyan önkormányzat, ahonnan cserepet küldtek, polgármesterek munkaerővel segítettek, a helyi vállalkozók is derekasan helytálltak, a karitatív szervezetek pedig élelmiszerrel és munka-felajánlással támogatják a károsultakat" - tájékoztatta a Naplót Dr. Nagy János polgármester, hozzátéve, hogy állami segítség nélkül nem tudnak úrrá lenni a bajokon. Az épületekben ugyanis összesen mintegy 25 milió forint kár keletkezett, és az érintettek közül csak minden tizediknek van biztosítása.

"Fútt a szél rettenetesen"

 "Maga is láthassa a két szemivel, hogy tépkedi a szél a háztetőkön a fekete fóliát; hát normális az, hogy két héttel a nagy baj után még mindig csak itt tart a helyreállítás?" - fordult hozzánk mintegy bemutatkozás gyanánt a testes asszonyság, aki egy népes társaság tagjaként a Vágóhíd utca sarkán múlatta az időt. A helyszín említésének azért van különös jelentősége, mert június elsején, amikor tornádó csapott le Nyíracsádra, a Vágóhíd utcában ép hajlék bizony alig maradt.

Megható pillanatok

Fotós kollégámmal elsőként a polgármesterhez kopogtatunk be. Dr. Nagy Jánostól megtudjuk, hogy a természeti katasztrófában összesen 41 házat ért kisebb-nagyobb sérülés. Egy lakóépület életveszélyessé vált, másik négyen újra kellett rakni a palát vagy a tetőcserepet, a többi viszonylag olcsón megúszta a forgószelet. "Péntek délután történt a baj, a már zárva lévő boltok tulajdonosai mégis szó nélkül kinyitottak, hogy segítsenek, amivel csak tudnak. Megható volt az az összefogás, ami a híradások révén felénk megnyilvánult; a hajdúdorogi önkormányzat tetőcserepet küldött, a környező települések polgármesterei munkaerőt ajánlottak fel, a helyi vállalkozók is derekasan helytállnak, de érkezett felajánlás Üllőről, Vecsésről, sőt Dunakilitiről is" - sorolta a falu első embere, nem feledkezve meg a karitatív szervezetekről sem. A baptisták, a vöröskereszt, a reformátusok és az üdvhadsereg tagjai élelmiszercsomagokat osztottak a rászorulóknak, a Máltai Szeretetszolgálat pedig három ingatlan rendbetételét is vállalta. Elkel minden segítség, hiszen a kárt szenvedett 41 család közül csak minden tizediknek volt lakásbiztosítása.

Borzasztó lehetett

Magam ugyan még soha nem láttam tornádót, a Vágóhíd utcába betérve mégis el tudtam képzelni, hogy milyen borzasztó lehet. Az egyébként is szerény hajlékok (nagyrészt talán szocpolos házak) tetején tátongó hatalmas lyukakat ideiglenesen fóliával fedték be, a fóliát azonban sok helyen már feltépte a viharos szél. A házak előtt kupacokban áll az építési törmelék, a helyiek szerint napok óta azt hallgatják, hogy hozzá ne nyúljanak, majd jönnek és elviszik. De mikor? kérdezik...

"Azt a hatvan hullámpalát, amit kapott a falu, az öreg rogyadozó viskójára kellett volna feltenni, hiszen szegényre mindjárt rászakad a plafon" - dohog Baranyi István, és szavai szinte gyújtóbombaként hatnak a többiekre is. Az egyik roma asszony például azon élcelődik, hogy "rasszista tornádó lehetett biz a", hiszen nem csak a tetőt, de a romák esetében a segítőszándékot is elsöpörte; a többiek nem kacagnak rajta, ebből sejtem, hogy talán mégis komolyan beszél. Egy másik férfi (ugyancsak név nélkül) azt teszi szóvá, hogy olyanok kaptak segítséget, akiknek amúgy is van pénzük, a csóróknak meg semmi nem maradt; szinte a mondatot se fejezi be, amikor kiderül, hogy azért nem egészen úgy van az, hiszen ő maga is kapott az önkormányzattól tetőlécet meg hullámpalát. Az utcabeliek sorolnák a sérelmeiket tovább, de közben kiderül, hogy akit a legkomolyabb kár ért, az nem panaszkodik. Alkalmi idegenvezetőnk segítségével elindulunk hát, hogy életveszélyessé vált házában felkeressük a 85. évét taposó Kelemen Gyuri bácsit.

HBN

 

 

Akinek csak múltja van

Gyuri bácsi a rozzant viskóban (háznak túlzás lenne nevezni) éppen pihen, az érkezésünk riasztja fel. Azzal kezdi, hogy neki ugyan könyöröghet a polgármester, hogy költözzön ki, mert mindjárt rádől az egész, a kultúrterembe (nyilván a falusi kultúrházra gondol) ő bizony el nem hurcolkodik. Pedig ez tényleg kész életveszély. A falon körbe akkora rés tátong, hogy kilátnuk rajra az udvarra, a plafon meg úgy megereszkedett, hogy alig férünk el alatta. Gyuri bácsi azonban egyre csak valami lakókonténert emleget, amit állítólag a falu polgármestere ígért meg neki. Kiderül, tényleg megígérték, de szerdáig még nem ért oda...

 

Ki, mire vár? 

Az önkormányzat az államra

A lakosság az önkormányzatra

A családok a törmelék-szállítókra

Gyuri bácsi a lakókonténerére

 

Tornádó Nyíracsádon:

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában