Olvasóink írják: Az igazság szeretete

Igazságszeretetem indított el azon az

úton, melyen azt szerettem volna kideríteni,

mennyire lehetek nyugodt akkor, ha az egyik

Debrecen kertvárosában

lévő iskolába íratom be

középső fiamat.

A rendes iskolai bemutatónapon

ért először a meglepetés,

amikor kiderült, az iskola

igazgatónője nem kíván

új osztályt adni a legnagyobb

fiamat jelenleg tanító

tanárnőnek, akit minden gyermek szeret

és tisztel, a szülők pedig teljesen

meg vannak elégedve munkájával.

Mi történhetett? Ekkor

„ártottam” bele magam az ügybe,

hogy megtudjam, mivel indokolja

döntését az intézmény

vezetőnője. Az elutasítás, amit

kaptam szintén megdöbbentő volt: nem

kívántak velem találkozni

és megindokolni ezt a számomra

érthetetlen döntést, mondván,

nem az én dolgom, ne avatkozzak bele.

Pedig én csak egy találkozót

kértem, ahol magyarázatot szerettem volna

kapni a döntésre. Sebaj, nem adtam fel,

mert úgy láttam, itt valami nem stimmel.

A gyanúm beigazolódott: a nagyfiam

tanárnőjével csúnyán

el akartak bánni és az ellene

indított offenzíva több fronton

indult.

Ő azonban szintén nem hátrált

meg, mivel igazságérzete neki is van.

Olyan információk érkeztek

idő közben hozzám több

irányból, miszerint az

intézmény vezetőnője

diktatórikus módon vasmarokkal

irányít – ellentmondást nem

tűrő módon: „Akinek nem tetszik

a rendszer az elmehet.”

Megfélemlítés – a

diktátorok receptje.

Teltek múltak a hetek és a

felfordulás kezdett eluralkodni az emberekben. A

tanári gárda kettészakadt.

Tanárok kiabáltak egymással a

gyerekek előtt és állandó

feszültség volt tapasztalható.

A szülők aggódtak mi lesz, hogyan

tovább.

Féltek. Szülők és

tanárok egyaránt.

Szülők azért félnek,

mert attól tartanak, ha az igazság

mellé állnak a gyermeküket, sőt

az egész osztályt megbélyegzik.

Tanárok az állásukat, sőt

egészségüket féltik, ha

szembeszállnak a vasmarokkal

diktáló

intézményvezetővel. Milyen iskola

az, ahol ez megengedhető?

 Mi történik az

intézményben? Miféle

takargatnivalója van azoknak, akik nem

szeretnék, hogy fény derüljön

az igazságra? Ezekhez hasonló

kérdések kavarognak bennem, de

megválaszolni nem én fogom azokat.

Én az igazság mellé álltam,

mert hiszem, hogy az mindig győzni fog.

Most is ezt szeretném és azt, hogy

végre békesség uralkodjon az

iskolában, ne káosz és

félelem. A felelősséget mindenkinek

vállalnia kell a tetteiért, ha szereti az

igazságot, ha nem.

Név és cím a

szerkesztőségben.