Fogják a székünket?

Hajdú-Biharban idén eddig

nagyjából tízszer annyi dolgozó

csoportos

létszámleépítésének

a szándékát jelezték előre

munkáltatók, mint ahány

embert valójában az utcára tettek.

Hogy a szándék az esetek

zömében valóban csak

szándék maradjon, a munkaügyi

tárca áprilistól újabb

erőforrásokat mozgósít.

Először volt ugye a 6 milliárdos keret

munkahely-megőrzésre, ezt követte a ma

is futó tízmilliárdos program

és hamarosan jön a 4+1, amely a

négynapos munkaidő melletti

egynapos képzést támogatná.

Ez utóbbira (cégmérettől

függően) húsz-, illetve

tízmillárd forint uniós

forrást költenek, és további

húszmilliárd menne a válság

miatt leépítettek újbóli

elhelyezkedésének a

segítésére.

A tárcánál arra

számítanak, hogy akár 120 ezer

munkahely is megmenthető a mindent

összevetve mintegy százmilliárd

forint segítségével. A

kérdés csak az, hogy nem túlzott

kincstári optimizmusra utal-e ez a

várakozás.

Miközben ugyanis állami szinten

tényleg súlyos milliárdokat

költenek a válság miatt

fel-fellobbanó tüzek

oltására, cégvezetőkkel

beszélgetve úgy tűnik, mintha a

végeken kevésbé hinnének e

programok sikerében.

Az egyik debreceni nagyvállalat gazdasági

igazgatója például úgy

fogalmazott, hogy a munkahely-megőrzés

címén kifizetett sokmilliárd

forint kidobott pénz az ablakon, hiszen a

munkahelyek megtartása attól függ,

hogy egy cég termékei vagy

szolgáltatásai iránt mutatkozik-e

valós kereslet.

Márpedig egy olyan helyzetben, amikor a holnapot

sem egyszerű előre látni,

legalábbis kamikáze akciónak

tűnik hónapokra/évekre

foglalkoztatási garanciát

vállalni.

Petneházi Attila

E-mail: [email protected]

Háromszázan már utcán a

megyében

Az adós nyelheti a könnyeit

Hitetlen bankok; avagy hol a

pénz?