Helyi közélet

2008.10.19. 16:37

Kegye(le)tlen lopások

<p>Ne lopj! - áll a parancsolatok között - csak hogy az üzenet biztosan eljusson azokhoz az emberekhez is, akik saját belső ősi értékrendjük által nem képesek tudatosítani az alapvető erkölcsi tanítást: ami a másé, az nem a miénk. <STRONG>Jenei Gréta jegyzete.</STRONG></p>

A híradásokban gyakran hallani lopásról. A megélhetési bűnözéstől kezdve a milliárdos sikkasztásokig számtalan formája és módja létezik annak, ahogyan valaki elveszi a másét, másokét.

Hallunk temetői lopásokról. A sírokról eltűnnek a vágott- és élővirágok, a vázák, a gyertyák, a sírkertekből a díszcserjék. És ez nem egyszer-egyszer történik meg, állandó jelenség a végső nyughelyek között. Ott, ahol a legtisztább és legfájdalmasabb lélekkel emlékeznek az élők. Ott, ahol már csak a kegyelet virágai és lángjai maradtak meg látható kapocsként az élő és halott között. Az, hogy néhány szál virágot viszünk, "pusztán" egyfajta rítus, vagy gesztus.

De a cselekedet által magasztossá váló ajándékok olyan értékké lesznek, amely nem hasonlítható földi vagyonhoz. A kegyelet virágai a szeretet által olyan eszmei, lelki értékké válnak, amelynek szentsége és tisztasága már önmagában véve távol kellene hogy tartsa a bűnt.

Haragszunk arra, aki elvitte a szerszámokat a kertből, és tényleg utáljuk, aki milliókat sikkaszt a közpénzekből. Jogosan dühöngünk. Amikor viszont a temetőből tünnek el virágok, elhallgatunk. Mert elnémít a döbbenet, a bennünk kavargó kérdések sokasága. Elnémít a fájdalom és a kétségbeesés.

...S ha már mi magunk nem is tudunk, hát Isten bocsásson meg a temető tolvajainak!

Jenei Gréta

  • Olvasóink véleménye a sírgyalázókról

  • Ezek is érdekelhetik