Reménysugár

Minden szülőt jóérzés fog el, ha a gyermekére gondol. Legalább is ez lenne a normális, de a valóságban sajnos ez nem minden családnál van így. Mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek verés jár egy rossz jegyért, egy el nem pakolt játékért, vagy csak azért, mert ők még nem tudnak visszaütni?!

Ha észleli is a másik szülő a bántalmazást, netán ő is részesül egy-két pofonban, tehetetlennek érzi magát. Inkább tűr arra hivatkozva, hogy nincs hová mennie, és végül is még mindig jobb a bántó falak között, mint kint az utcán. A megoldás alternatíváiról és a gyermekbántalmazásról beszélgettem Stefán Györgynével, a Reménysugár Otthon intézményvezetőjével és Tóth Mariannapszichológussal.

Mit érthetünk pontosan gyermekbántalmazáson?
A gyermekekfizikai és lelkibántalmazását, elhanyagolását. Továbbá ide tartozik még a szexuális bántalmazás is. A fejlettebb országokban sokkal komolyabban veszik. Amit Magyarországon még úgy tekintenek, hogy talán megengedhető, azt ők már bántalmazásként ítélik meg. A mi társadalmunkban enyhébb ennek a megítélési módja.

Ha egy szülő azt mondja, hogy a gyereknek néha oda lehet csapni, akkor a felnőttek többsége egyetért vele. Miből eredhet ez?
Kevésbé tekintjük a gyereket önállónak. A szülők, a családok úgy vélik, hogy a gyerek az ő tulajdonuk, ők rendelkeznek vele. Gyakran nehezen tudja a gyerek is és a felnőtt is kezelni azt, hogy vannak olyan dolgok, amiben dönthet, és vannak olyanok, amiben nem.

Ha a gyereknek az apróbb dolgokban nagyobb a döntési kompetenciája, akkor kevésbé vannak olyan erőszakos megnyilvánulásai, amit a szülő esetleg nem tud kezelni.

A gyerek rosszalkodásának a szeretet- és figyeleméhség is állhat a hátterében?

Igen, valamilyen formában ez is benne van. Illetve benne van az is, hogy a tv, a számítógép egy erőszakosabb világba viszik el a gyerekeket. Akár egy óvodást vagy kisiskolást nézünk, sokkal több erőszakkal találkoznak, és sokkal több jut el hozzájuk például a médián keresztül, mint 20 évvel ezelőtt.

A közvélekedés szerint a hátrányos helyzetű családokban gyakrabban történik bántalmazás, mint a jó körülmények között élő famíliákban. Ez tényleg így van?

A rossz szociális környezet veszélyeztető helyzet. Arra is gondolnunk kell azonban, hogy nyilvánosságra elsősorban a hátrányos helyzetű családokban történő erőszak kerül.

Ugyanakkor egy jól szituált családban is történhet mind az anyával, mind a gyerekkelerőszak, csak ők jobb érdekérvényesítők, és az ő problémáik nem biztos, hogy napvilágra kerülnek. Szükség esetén hamarabb veszik igénybe a szakemberek segítségét, mint a rossz szociális környezetben élők.

Nálunk még mindig él az a vélekedés sajnos, hogy a pszichológus egy olyan szakember, akire csak annak van szüksége, aki komoly „elmebajjal” küszködik.

Hol keresendő a szülő viselkedésére a „miért”?

Ez jelentős mértékben függ attól, hogy a szülők milyen mintát hoznak a családból. A bántalmazottszülők gyakran maguk is bántalmazottgyerekek voltak.

Általában ezek az emberek vagy frusztrált személyiségek, vagy éretlenek a gyereknevelésre. A bántalmazószülő lehet a gyermekanyja, apja, de nagyon gyakran az anya új élettársa, a gyermeknevelőapja válik bántalmazóvá.

Milyen hátrányokkal indul az életben egy bántalmazottgyermek?
Attól függ, hogy mennyire komoly ez a bántalmazás, és a bántalmazás után a szülő mennyire tud kompenzálni. Általában nagyon rossz önértékeléssel rendelkeznek, bizalmatlanok mássokkal szemben, kevesebb képességük van az örömre, nem tudják úgy megélni az élet szépségeit, mint mások.

Mennyire nagy a kockázata annak, hogy belőlük is bántalmazószülő lesz?

Sajnos, elég nagy. Hiába határozzák el, hogy egy más mintát szeretnének követni, végső elkeseredésük vagy az indulataik oda viszik el őket, hogy a rossz mintához fordulnak vissza, mert jobbat nem tudnak.

Hiába van esetleg előttük egy jobb minta?
Nem biztos, hogy egy krízishelyzet vagy egy komolyabb probléma esetén képesek megfelelően reagálni és nem azt a mintát követni, amit maguk is elutasítanak. Ahhoz, hogy képesek legyenek erre, segítségre van szükségük.

Van úgy, hogy a másik szülő észleli a bántalmazást, netán ő is részül egy-két pofonban, mégsem változtat a helyzetén. Nem költözik el, mert az utcánál ez is jobb. Tényleg csak az utca lehet a megoldás?

Debrecenben elég jó az ellátórendszer, tehát van lehetőség arra, hogyha valaki szeretne segítséget kérni, megtehesse. Az Ibolya utca 22. szám alatt lévő Gyermekotthon 40 férőhelyet biztosít a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő 0-6 éves korú kicsiknek. Az otthonban a koraszülött, tartósan beteg, fogyatékos gyermekek fejlesztésére, szükség esetén egészségügyi ellátására is lehetőség van.

A Mester utcai Családok Átmeneti Otthona ellátja a szociális krízishelyzetben lévő családok átmeneti ellátását, 26 férőhelyen. Továbbá 8 lakásotthon segíti elő a Reménysugár Otthonba kerülő gyermekek és fiatalok szocializációját, a társadalomba való zökkenőmentes beilleszkedésüket.

Nem az utca a megoldás. Van lehetőség arra, hogy a szülő elhagyja a bántalmazót, és új életet kezdjen. Mindemellett el lehet azért gondolkozni azon, hogy milyen helyzetben van egy iskolázatlan anya öt gyermekkel, ha el akar menekülni bántalmazó társától.

Milyen módszerekkel segítik feldolgozni a testi és lelkibántalmazást?

Személy szerint foglalkozunk a gyermekkel, hogy meg tudjon szabadulni a nyomasztó múlttól. A történteket elfelejttetni nem tudjuk, ez nem is célunk. Csak abban próbálunk segíteni, hogy megbékéljen családjával, képes legyen szeretni és becsülni saját magát. Erőt adunk neki, hogy ő már másképp tudja alakítani az életét.

A szülői szeretet nem pusztán érzés, hanem viselkedés. A gyereknek folyamatos és megjósolható biztonságot, meleg családi légkört, elfogadást és bátorítást kell biztosítani.

Ha valaki más miatt vagy saját hibánkból nem tudjuk ezt megadni, kérjünk segítséget. Ne tegyük ki a gyereket az örökös félelemnek és bántalmazásnak, ne akasszunk örök súlyokat a testére és a lelkére. Szerencsére vannak, akik tudnak és akarnak is segíteni. Mindig van remény. Mindig mindenre van megoldás.

Szanka Fanni

Kapcsolódó anyagok: