2008.09.04. 10:37
Nincs másik?
<p>Nagykorúvá vált a rendszerváltás első nemzedéke. Ez talán nemcsak egyedül nekem jut eszembe az iskolakezdés kapcsán. T. Szűcs József jegyzete.</p>
Nagykorúak, tehát már nagy dolgokra képesek, vagy legalábbis jó úton haladnak, haladhatnak e felé.
Ám ha bennük nem is, szüleikben, s leginkább a még többet látott nagyszülőkben felvetődik az elmúlt jó másfél évtized tükrében a kérdés: igényli-e egyáltalán ez a globális világtársadalom a nagy tetteket.
A tudomány, a művészet szűk szakmai elitjén kívül képződnek-e olyan koponyák az iskolarendszer felsőbb grádicsain, akiktől a kevésbé látványos mindennapi életben várják a kreativitást, az újítószándékot, az elmélyült gondolkodást.
A munkahelyek döntő hányada éppen hogy nem ezt, hanem a csapatmunkaként emlegetett szervilis magatartást várja el a pályakezdő fiataloktól (is), még azon az áron is, hogy az iskolákban tanultak jó része nem hasznosul a cég javára.
Mondhatnánk a világ mindig is így működött, de hát éppen ez a globálisan konzervatív szemlélet az, ami elkeseríti azokat, akiket még megcsapott a valamilyen fajsúlyú reformok szele.
A beváltnak kikiáltott receptek, az előre gyártott panelek, a végletekig leegyszerűsített gondolkodásmód jellemzi napjaink kívánatos embertípusát.
Ezt várják tőle, hisz ha elkezdenének igazán eltöprengeni azon, hogy vajon miért hagytuk, hogy így legyen, meg azon, hogy miért hagyjuk, hogy pontosan azt csináltassák velünk mint több millió emberrel szerte a világon, az nemcsak hazánkban akasztaná meg a piacgazdaság sablonokra épülő mechanizmusát a hipermarketek diszkont akcióitól a kereskedelmi rádiók kívánság műsoráig.
Akárhogy is, a világmegváltás biztosan nem szerepel az idei tanrendben sem. S aligha fog már bármikor is.
