2008.09.29. 08:46
Két lábbal a... fellegekben
<p>Amikor 27 évvel ezelőtt levélben azt tudakoltam a Napló főszerkesztőjétől, mit kell tennem ahhoz, hogy újságíró lehessek, sok minden kavargott a fejemben, egyvalami azonban biztosan nem; hogy mennyi lesz a fizetés...</p>
Amikor 27 évvel ezelőtt levélben azt tudakoltam a Napló főszerkesztőjétől, mit kell tennem ahhoz, hogy újságíró lehessek, sok minden kavargott a fejemben, egyvalami azonban biztosan nem; hogy mennyi lesz a fizetés.
Bizonyság erre, hogy amikor néhány év múltán bekerültem a patinás belvárosi épület falai közé, és megkaptam az első havi béremet (ha jól emlékszem, 3.200 forint volt) madarat lehetett volna fogatni velem.
Ugye elhiszik, hogy nem az apanázs összegszerűsége volt a határtalan boldogságom oka?
Mindez egy érdekes hazai kutatás megállapításai kapcsán jutott eszembe, abban ugyanis a következőket olvastam: a mai fiatal generációra a korosztállyal azonosított lázadás és idealizmus kevéssé jellemző; jövőképükben a legfontosabb elem a biztos egzisztencia és a kiegyensúlyozott családi élet.
A fiatalok célja rövid távon a buli és a pörgés, hosszú távon pedig a jó munkahely és a biztos családi háttér.
Azt még értem is, hogy a tinik felnőtt korukra kiegyensúlyozott családi életet vízionálnak, hiszen tudjuk a statisztikákból, hogy tíz házasságból hat válással végződik, az ezzel járó hercehurca pedig megviseli a gyerekeket.
Ugyanakkor megrémít az az erőteljesen materiális szemlélet, amivel a fogyasztási javak megszerzéséhez viszonyulnak.
A mai tizenévesek olyan munkahelyről álmodnak, amit nem veszíthetnek el egyik-percről a másikra, és ahol jól megfizetik őket.
Nos, kedves fiatalok, jobb, ha tudjátok, ilyen munkahely nincs, vagy alig...
Ezért jobban jártok, ha olyan elfoglaltságot kerestek, ami izgalmas, amit szeretni lehet, még ha az elején kevésbé jól is fizet.
Petneházi Attila
E-mail:
Kapcsolódó cikkek:
A legfrissebb üres álláshelyek Hajdú-Biharban
TB-akták: Mi lesz a pályakezdőkkel?
