Richter Kevin Flórián: porondon kívül is vidáman

Kalapácsok csattognak, a sátorponyva már magasan áll, a felirat hirdeti minden arra járónak itt a Magyar Nemzeti Cirkusz. Egy gyerek anyja kezét ráncigálva kérleli: menjünk, menjünk! A mama lehajol, felemeli csemetéjét, halkan súgja a fülébe: már én is alig várom.

Belépek a lakókocsik, sátrak, teherautók rengetegébe, utam az építkezés felé veszem. Középen nagy hangon irányítja a munkásokat egy ember, később kiderül, Richter Mihály.

– Sajnos nincs időm körbevezetni menjen nyugodtan, ismerkedjen – tanácsolja, s közben már kiáltva utasítja a sok nemzetiségű gárdát. Mindenki tudja a dolgát, de elkél az irányítás, hiszen franciától olaszig népes és sokszínű a társaság. Barangolásom közben egy nagypapát és fűben játszó unokáját találom csak a kocsik között, nem beszél magyarul.

Kézzel lábbal mutogatva próbáljuk megérteni egymást, mikor megjelenik egy élénk szemű kisfiú. Szinte nekem fut, már ugranék félre. Megáll előttem, majd ennyit kiált: itt leszek és körbevezetem, csak még elszaladok valahova. Időm sincs felocsúdni már mesél és kísér a karámok felé. Két éve dolgozik a cirkuszban, pedig még csak 7 éves.

– Pónifogatot hajtok, a hugom meg, akit látott egy kis kocsiról integet királylánynak öltözve. Később kiderül a cserfes fiúcska Richter Kevin Flórián, a híres család sarja. Csak ámulok a történetein, és azon is, amikor az olasz bohócokhoz érve folyékonyan beszélve a nyelvet elmeséli ki is vagyok és mit szeretnék itt. Aztán hirtelen előkap néhány rongylabdát és zsonglőrködni kezd.

 – Hopp! – kiáltja, s már dobja is felém, épphogy elkaptam. Sorra mutatja miket tanult legutóbb, s közben csak mesél, és varázsol. Na nem nyuszit a kalapból, hanem engem el.

- Fabók Ágnes