„Nem csak saját magukkal nem törődnek...”

„Mint minden évben, az idén is novemberben megtartották a dohányzás elleni világnapot. Ebből az alkalomból látott, tapasztalt, sajnálatos eredményt úgy érzem, szükséges megírnom.

A Tóth Árpád Gimnázium diákjainak nem kevés része (15–25-en), fiúk és lányok, 18 éven aluliak, csoportokban állva nap mint nap, a dél körüli szünetekben, majd az iskolai órák befejezése után a szemben lévő lakóépületek rejtekeiben szívják az egészségükre igen ártalmas cigarettát, a nikotin mérgét.

Ezen szenvedélyük végzése közben hangosan, egymást túlkiabálva hahotáznak, sikoltoznak. Így tárgyalnak és közölnek egymással különböző eseményeket. Nem csak a saját egészségükkel nem törődnek, de viselkedésükkel zavarják mások, az ott lakók (gyermekek és idősek) nyugalmát. Figyelmen kívül hagyják tanáraik intelmeit, kéréseit cselekedetük megváltoztatására.

Úgy látszik, nem elégséges a felvilágosító propaganda, sem a viselkedési kultúra. Felmerül az a kérdés is, vajon miért van nem is kevés pénz – nem jövedelmet kereső – gyermekeknek eme ártó szenvedélyre?

Javaslataim a következők: sürgősen mondjanak le ezen káros szenvedélyükről, amíg nem késő.

A gimnázium vezetése miután nem tud rájuk hatással lenni, akkor engedélyezze az épületük előtti teraszokon a dohányzást, cigarettacsikk-tartókkal ellátva és talán ott nem is zajonganak.

Ha viszont az előbbiek egyike nem valósulna meg, akkor mások nyugalmát, környezetét tiszteletben tartva menjenek a park közepére, és kultúráltan viselkedve vegyék magukba a mérget.

A dohányzás lemondása esetén, a megtakarított pénzösszeget költség a maguk kulturális szórakozására, művelődésükre, vagy adják oda a rászoruló társaik szükségleteinek fedezésére, ne a levegőbe eresszék.
Mindezeket elvárja és tanácsolja egy olyan ember, aki régen rájött a dohányzás ártalmaira, ezért gyorsan leszokott róla ”