Attila halála: a tanúk elmondták, mit láttak a szörnyű hajnalon

Mivel a februári előkészítő ülésen nem tett vallomást a Rostás Attila elgázolása kapcsán segítségnyújtás elmulasztásának vétségével vádolt 82 éves debreceni férfi, ezért írásbeli vallomásának felolvasására és tanúk meghallgatására került sor az április 6-i tárgyaláson. Mint ismert, 2019. november 14-én hajnalban a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződésében elütötték a város ismert alakját, aki kórházba szállítása után életét vesztette. Fontos, hogy az ügyészség szerint a sofőr féktávolságon belül láthatta meg Attilát, ezért nem vádolják közúti baleset gondatlan okozásával.

A háromdiplomás agrármérnök vádlott elmondta, nyugdíj mellett is dolgozik, egy vállalkozás ügyvezetője. Soha nem volt büntetve, az elmúlt két évben pedig közlekedési szabálysértés miatt sem vonták felelősségre. 1952-ben szerzett A, '67-ben B, majd 2008-ban C kategóriás jogosítványt; élete során 10-15 millió kilométer vezetett már. Arra a kérdésre, hogy milyen egészségügyi problémája van, azt mondta, kéztremor, ami kézremegést jelent, de a mindennapjait nem befolyásolja, gyógyszert nem szed rá. A bíró által felolvasott vallomásában kijelentette, a vádiratban rögzített bűncselekményt, azaz azt, hogy elgázolta Attilát, majd megállás és segítségnyújtás nélkül elhajtott, nem követte el, nem érzi magát felelősnek, bűnösnek, és a lelkiismerete is tiszta. Felidézte, a baleset napján 4.25-kor indult el otthonról feleségével, aki az anyósülésen foglalt helyet. A Füredi útra tartottak, ugyanis egy országos növényvédelmi konferenciára mentek Gödöllőre. A Burgundia utcán haladtak a Kossuth utca felől körülbelül 40 kilométer per órás sebességgel a belső forgalmi sávban. Sietniük nem kellett, időben elindultak. A Burgundia-Csapó utcák kereszteződése előtt észlelte, hogy a jelzőlámpák sárgán villogtak, ezért meggyőződött a kereszteződés forgalmáról, lassított. A Csapó utca felől nem érzékelt forgalmat és a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen sem látott senkit. Szerinte az útkereszteződés „teljesen tiszta, gyalogos- és gépjárműmentes, forgalommentes volt”. A gyalogátkelő után azonban 5-8 méterre feltűnt neki, hogy egy sötét „valami” – egy csomag, egy mozdulatlan fekete tárgy – van előtte, ami a buszmegálló vonalában helyezkedett el, a belső forgalmi sávban. Meglátása szerint ez a gyalogátkelőtől több mint 20 méterre volt, és a sötét csomag beleolvadt a fekete, nedves aszfaltba. 

– Ahogy ezt észleltem, balra kormányoztam, de teljesen kikerülni nem tudtam, és a gépkocsi jobb oldali része súrolta, majd visszakormányoztam, mivel a bal oldalon záróvonal van és volt egy kisebb döccenés is – hangzott el, hozzátéve, a felesége ezt nem látta, mert a buszmegállóban várakozókat nézte. A nejének megjegyezte, egy csomag volt az úton, ráment, valaki biztosan elhagyta. Ezt követően nem is foglalkoztak az esettel. Leparkoltak egy parkolóban, és elutaztak a konferenciára a csoportot szállító kisbusszal. Napközben rendőrök keresték telefonon a párt, akik arra kérték őket, másnap menjenek be a rendőrségre meghallgatásra, mert baleset történt a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződésében. Ám végül a debreceni egyenruhások hozták vissza őket a cívisvárosba az este folyamán, és rögtön megkezdődött vallomásuk felvétele. Az autót időközben elszállították a rendőrségi telepre.

Túl fáradtak voltak a meghallgatáson

– A tanúmeghallgatás időpontjában már nagyon fáradt voltam, kora hajnalban keltem, egész nap utaztunk, előadások voltak, órákat várakoztunk a rendőrség érkezésére Gödöllőn, majd hosszú út következett hazáig. Ezt követően, a késő esti órákban történt a kihallgatás. Az eredeti tanúvallomásomban elírás történt, és ezt kértem, hogy tegyük a helyére, mert egyetlen egy szó is óriási mértékben befolyásolhatja ezt a helyzetet. Az eredetiben az szerepel, hogy a gyalogátkelőhely előtt észleltem a csomagot, pedig utána. Ez a helyesbítés nem történt meg, ezért tettem most a helyreigazítást – mondta a vádlott. Közölte, a térfigyelő kamerák kétséget kizáróan igazolják és bizonyítják, hogy ő az adott kereszteződésben már a balesetet megelőző időben, azaz 4.33 előtt elhaladt. A szakértői vélemények is kétséget kizáróan igazolják, hogy a balesetnek részese nem voltam, bűncselekményt nem követtem el – jelentette ki.

Meg kell jegyezni, a kamerafelvételeket egyelőre nem játszották le a tárgyaláson és a szakértői vélemény sem ismert a nagyközönség számára. A tárgyalás a sofőr feleségének meghallgatásával folytatódott. Azt mondta, a korábbi vallomását nem olvasta el, mert fáradt volt, de aláírta. Ő is ugyanazt emelte ki, hogy a leiratban az szerepel, a Burgundia-Csapó utca kereszteződését elhagyva lett figyelmes egy döccenésre, de most kijelentette, ez a mozzanat „jóval a gyalogátkelőhely után történt”, és ezt az állítást 2019. november 14-én este határozottan mondta meghallgatása során, de „ez kimaradhatott”. Mikor elértük a Csapó-Rákóczi utcák kereszteződését, láttam, hogy se gyalogos, se gépjárműforgalom nem volt, és amikor keresztülmentünk, akkor jobbra, az üzletsorok és a buszmegálló felé figyeltem, hogy ott emberek állnak és várják a buszt – elevenítette fel, hozzátéve, szemerkélt az eső, az aszfalt nedves volt, a közvilágítás működött, a lámpák sárgán villogtak. Közölte, száz százalékig biztos abban, hogy gyalogosforgalom nem volt az átkelőn, majd a buszmegállónál járhattak, amikor döccent a gépjármű és teljes lelki nyugalommal mondta a férje, hogy „valami csomag volt ott”, de az asszony ezt nem látta, nem figyelte. Érzése szerint ez a döccenés csupán akkora volt, mintha egy kátyú lett volna, így nem is reagált rá semmit. A bíró azon kérdésére, hogy miért nem álltak meg, hiszen egy csomagon átmenni nem hétköznapi dolog, azt válaszolta, nem volt „akkora nagy ez a hatás, úgy voltunk vele, valaki elhagyott itt valamit”. Ezután, körülbelül 4.45-kor leparkoltak a Füredi úton, lezárták a kocsit, odamentek a többi növényorvoshoz, és elutaztak. Azt állította, az autót nem járták körbe az eset után, szóba sem került, hogy a csomag okozhatott-e bármilyen sérülést rajta.

Sikerült felírni a rendszám töredékét

Az egyik szemtanú – egy katona – a Burgundia utcán haladt autójával, munkába igyekezett. Ő a külső, egy másik jármű pedig a belső sávban haladt a Fórum bevásárlóközpont felé. A bíróságon azt mondta, a kereszteződésben, a bal oldalon egy árnyékot látott, mintha valaki ment volna a zebrán, majd nagy csattanást hallott és látta, ahogy a mellette lévő kocsinak a bal hátulja megemelkedik 60-80 centiméterre. Annyit érzékelt, hogy az autó „elé dobott valamit”, és azonnal jobbra kormányzott, majd az elhaladó autó után nézett, ami nem lassított, nem fékezett. Nem tudom megmondani, hogy hogy haladt ez az árny, mert a külső sávban haladtam, és takarásból csak egy tizedmásodpercre láttam az egészet. Amikor elém dobta (a másik autó a testet – a szerk.), elhúztam a kormányt. Azonnal tudatosult bennem, hogy ez egy ember – jelentette ki, hozzátéve, az előtte haladó jármű pattogott, tehát a sofőrnek észlelnie kellett volna, hogy nem kátyúba hajtott. Kérdésre elmondta, más pickup típusú autót nem látott a környéken, se szétszakadt dobozt, csomagot, bőröndöt. Sőt, a gázoló autó rendszámából egy töredéket fel is tudott jegyezni. Megálltam, néztem, mit tudnék segíteni. Az egyik ott lévőnek mondtam, hívja a mentőket, de az már folyamatban volt. Siettem a sértetthez, annyit láttam, hogy a saját vérében fuldoklik. Nem akartam megmozdítani, de picit megbiccentettem a fejét, hogy a vér kifelé folyjon. A sértett a balesetet követően a gyalogátkelőhely után feküdt, körülbelül egy embernyi távolságra – mondta. A bíró felolvasta férfi korábbi vallomását, miszerint 55-60 kilométeres sebességgel (az adott útszakaszon 60 km/h a megengedett legnagyobb sebesség), körülbelül tőle 10 méterre haladt egy autó a Burgundia utcán, a szomszédos forgalmi sávban. A kereszteződésnél lévő gyalogátkelőnél, 15-20 méterről látta, hogy a zebrán, a belső forgalmi sávban egy gyalogos a földön „talán térdelő helyzetben van”, és próbál felállni. Emiatt lassított, de a terepjáró lassítás és megállás nélkül elütötte a gyalogost. A tárgyalás során próbálták tisztázni, hogy a balesetben érintett autó melyik része érhetett Attilához, és azt is, mennyire volt pontosan kivehető az elhaladó autó rendszáma.

– A Csapó utca irányából érkeztem, eső után volt, sötét, novemberi idő, a lámpák világítottak, de a jelzőlámpák még nem. Kanyarodtam a Rákóczi utca irányába, ott meg szoktam állni. Láttam, hogy valaki éppen próbál felállni a zebránál. Mikor rájöttem, hogy elesett, akkor történt a baleset – mondta egy másik szemtanú. A fogtechnikusként dolgozó férfi szerint mindössze 5-10 méterre lehetett a sértettől, sőt, a baleset előtt még az is megfordult a fejében, hogy segíteni kellene neki. Úgy tűnt, egy idős ember esett el. Próbált felállni, de nem sikerült neki. Jött egy terepjáró, és elütötte – elevenítette fel. Elmondta, a gázoló körülbelül 60-as tempóval érkezhetett, és nem látta, hogy lassított volna, azt sem, hogy oldalra kormányzott volna a sofőr. Hallottam két pukkanást, és azt is láttam, hogy mindkét kerékkel megforgatja. Átfordult a teste, és a hátsó kerék ugyanúgy elkapta – sorolta a fiatalember, aki felhúzott ablak mellett is hallotta a puffanást. – Megálltam, kiszálltam a kocsiból, a katona elém lehúzódott, és tollat kért tőlem, hogy felírja a rendszámot – fogalmazott. Kérdésre úgy válaszolt, másik terepjárót nem látott az úton. A vádlott által korábban említett csomagot ő sem látta az úton, sem más tárgyat. A szemtanú bemutatta, hogy Attila hogyan feküdt az úton. Eszerint nyújtott lábai a bevásárlóközpont felé néztek, jobb oldalán feküdt, és jobb kezével próbálta magát feltolni. Háttal volt a Burgundia utcának, így nem láthatta a közeledő autót.

Attila ment vagy feküdt?

Egy taxisofőr is a helyszínen volt, ő is a Csapó utca felől hajtott a bevásárlóközpont irányába, majd letérni készült a Rákóczi utcára. A kereszteződés előtt érzékeltem, hogy szemből, a Fórum felől érkező alak elesett. Amikor állt volna fel, akkor jött a teherautó balról, a vasútállomás felől, és keresztülment rajta – kezdte beszámolóját. Azt mondta, ezután megállt a buszmegállóban, és szaladt a sérült férfihez, próbált neki segíteni, megnézte, milyen állapotban van. Emlékezete szerint ugyan vizes, csúszós volt az út, de a látási viszonyok jók voltak. Látta azt is, amikor Attila elesett, és azt is, ahogy megpróbált felállni, de erre már nem volt ideje. Az eleséstől az elütésig néhány másodperc telhetett el, maximum 8-10, de talán annyi se. Szegény állt volna fel azonnal, csak mivel eléggé nehézkes volt a mozgása, nem sikerült – fogalmazott, hozzátéve, nem figyelte, hogy pontosan mennyi idő telt el a mozzanatok között, és azt sem tudja, milyen gépjármű ütötte el a férfit, csak azt tudta, hogy platós volt. – Nem figyeltem az autót, mert azt hittem, megáll. De a többi szemtanú mondta, nem állt meg. Szerintem 30 méterre lehettem a balesettől, hallottam is egy pukkanást. Láttam, érzékeltem, borzasztó élmény volt – mondta. Azt, hogy megemelkedett volna a balesetet okozó kocsi, nem látta, ahogy csomagot, szétszakadt bőröndöt sem. Amikor megtörtént a baleset, Attilára koncentráltam, hívtam a mentőket, akik kérdezősködtek, mondtam, hogy hörög. Utána hamar jöttek is a mentők, majd megtudtam, hogy meghalt – fogalmazott. A következő kérdésre, miszerint mennyi idő telt el a baleset és aközött, hogy kihívta a mentőket, azt válaszolta, „nagyon kevés, 3-4 perc”. – Ahogy láttam, kifordultam a buszmegállóba, szaladtam Attilához. Akkor még nem tudtam, hogy ő az, de a mozgásából sejtettem. Amikor közel kerültem hozzá, láttam, sajnos ő az – elevenítette fel. A bíró felolvasta két és fél évvel ezelőtti vallomását, amely szerint a taxis észlelte, hogy egy ember próbált felállni fekvő helyzetből. A neki balról érkező kocsik közül az egyik, a szélső sávban közlekedő lassult, de a belső sávban lévő fékezés nélkül haladt be a kereszteződésbe, ahol áthajtott a felállni próbáló gyalogoson. Az ügyész kérésére pontosították, milyen típusú lehetett a gázoló autó, végül azt mondta a tanú, hogy egy kis platós jellegű teherautó volt. A vádlott ügyvédje a korábbi tanúvallomásban szereplő tényre hívta fel a figyelmet, miszerint abban az nincs benne, hogy a taxis látta a gyalogátkelőn haladni Attilát. A zebra közepén járt. Arra lettem figyelmes, hogy elesett, gondoltam, majd feláll, megy tovább, de nem volt rá ideje. Nem láttam végig, hogy jön Attila, csak azt, hogy érkezik a gyalogátkelőhelyre. Egy tizedmásodpercig láttam, hogy ment, majd elesett – sorolta. Az ügyvéd a baleset és a mentők hívása közti idő hosszúságára tért ki, majd megkérdezte, lehetett-e ez lényegesen kevesebb idő, mire a taxis azt válaszolta, hogy igen, nem mérte az időt.

A bíró a nyomozati iratokban lévő hivatalos feljegyzésből ismertette, hogy 4.33-kor tettek bejelentést a balesetről.

A tárgyalás május 20-án folytatódik a Debreceni Járásbíróságon, ahol újabb tanút hallgatnak ki, valamint a helyszínen intézkedő rendőröket.

Fogarasi Renáta