Verset írt nyugdíjba vonuló bajtársánák a debreceni mentős

A Debreceni Mentőállomás ünnepi váltás keretei között vett búcsút a szakembertől – számolt be róla az Országos Mentőszolgálat a közösségi oldalán.

Szabó József könnyezve mondott köszönetet mindenkinek és büszkén viselte az (Debrecenben már hagyományosnak mondható) ajándék mentős pecsétgyűrűt is. A búcsút Tim Attila verse tette még ünnepibbé:

Eltelt, Józsikám, eltelt.

Hiszen nem most volt mikor vonulni kezdtél.

Egyik szemünk sír, a másik nevet,

Hogy megadta az élet ezt a kegyet,

Hogy pihenni engedi a dolgos két kezed.

Nem lesz több eset,

Nem lesz több menet,

Nem uralkodik többé feletted az óra,

Nem ugrasz a csengőszóra,

Csak ma, még egyszer utolsóra.

Ma utoljára hangzik fel a szirénaszó,

Ez a magasztaló, szorongató,

Semmihez sem fogható

Harangszó,

Ami ma Érted szól.

Azt kondítja, hogy egy olyan Ember vagy,

Ki kivette a részét

A jóból, a rosszból

Örömből, bánatból

A hideg hajnalból, forró éjszakából,

A bizonytalan holnapból,

A munkába induló sóhajokból.

Elmondja, hogy mégis mindig jöttél

Egyenruhát vettél,

Műszakot kezdtél,

Mentettél,

Tetted a dolgod

Azokért, akiknek gondja nem a te gondod,

Értük kellett kormányt fognod

Tetted, mert ez volt a Te sorsod!

Amikor közénk álltál

Elvarázsoltál, megbabonáztál minket,

Néztük mint egy filmet, emelted örömünket,

A röhögéstől törülgettük könnyeinket!

Hisz Te voltál a Tippmix királya, kit Fortuna várt karját kitárva,

Te voltál a régiségek varázslója,

Titkos történetek tudója,

Kinek kezében értékké vált

A kés, a könyv, az óra,

A mozsár, a feszület,

Melyen Krisztus töviskoszorú helyett

Fejkendőt is viselhet.

Most viszont búcsúznunk kell Tőled

Nagy tisztesség volt együtt dolgozni Veled!

Egy hosszú szolgálatnak most nyugalom a vége,

Vigyél el minket emlékbe!

Mióta köztünk vagy tudjuk

Bevéstük az elménkbe

Hogy Szabó Józsinak volt igaza!

A jól végzett munkának a jutalom nem prémium…… EZ CSAK PREMIZA!!!