„Elfelejtettem, kényelmetlen, szorít” – kifogások, amelyeket a rendőrök gyakran hallanak

Gépjárművel történő közlekedésünk során a biztonsági öv használata kötelező! Ezzel a szabállyal mindenki tisztában van, sajnos azonban sokaknak ez mégsem magától értetődő. A biztonsági öv használata alól a KRESZ valóban tartalmaz néhány kivételt – áll a rendőrség figyelemfelhívó írásában.

Nem kell becsatolni a biztonsági övet:

A biztonsági öv használata tehát minden más esetben kötelező. A járműben utazók azonban sok esetben ezt nem tartják magukra érvényes szabálynak, döntésük igazolására különféle magyarázatot adnak maguknak, illetve adott esetben az intézkedő rendőrnek.

A rendőrök jellemzően a következő magyarázatokkal találkoznak:

„Szorít az öv, kényelmetlen” – A járművek döntő többségében ma már automata biztonsági övek vannak, amelyek nem simulnak olyan erővel a használójára, hogy az valóban szorító érzést váltson ki. A kissé kellemetlen érzés, korántsem mérhető össze a balesetkor szerezhető akár legkisebb mértékű sérüléssel járó fájdalommal.

„Ütközéskor jobb, ha nincs becsatolva a biztonsági öv, mert inkább kirepülök a gépkocsiból, mint hogy az összetört járműbe beszoruljak” – Téves ez a szemlélet. A gépkocsiból ütközéskor kiesni olyan terhelést jelent, mintha valaki több emeletnyi zuhanás után az úttestre esne. A test a gépkocsiból kizuhanás előtt áttöri a jármű szélvédőjét, ez olyan fej, illetve végtag sérülést eredményez, amely önmagában is halálos eredményű lehet.

„Erős vagyok, ütközéskor a karjaimmal képes vagyok megtartani, megtámasztani magam” – Nem, nem képes. Akár már 30 km/óra ütközési sebesség mellett is olyan terhelés éri az emberi szervezetet, amely során a saját testtömege 20-30 szorosát kellene egy pillanat alatt megtartania. Ez olyan, mintha valaki a saját gépkocsiját akarná felemelni a karjaival.

„Nekem ne szabja meg senki, hogy becsatolom-e magam, az én életem, az én egészségem” – Igaz, hogy mindenki felelős a saját életéért és testi épségéért. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a közlekedésünk során szándékosan, felesleges veszélynek tehetjük ki magunkat.

„Csak ide megyek a boltba, óvodába, iskolába” – Ilyen távolságon belül is érhet minket baleset, akár az elindulás utáni pillanatban is. Ilyen tekintetben nem lehet tehát figyelembe venni a megtenni kívánt távolságot.

„Elfelejtettem, amúgy mindig használom” – A biztonsági öv rendszeres használata az elindulást megelőzően annyira megszokottá, ezzel szinte automatikussá válik, olyan elengedhetetlen része lesz az elindulás előtti rutinnak, mint az hogy sebességbe kapcsolunk, irányjelzőt használunk, vagy kiengedjük a rögzítőféket. Aki használja az övet, az nem felejti el, mivel részét képezi az elindulásnak.

„Van a gépkocsimban légzsák, az úgyis megvéd” – A légzsák csak a becsatolt biztonsági övvel együtt fejti ki azt a védelmi hatását, amiért kifejlesztették és beépítették a gépkocsiba. A balesetkor kinyíló légzsák, a biztonsági öv nélkül előre lendülő testet nem abban a helyzetben éri, mintha a gépkocsiban ülő be lett volna csatolva, így az szintén sérülést okozhat, és önmagában nem alkalmas a test megtartására.

„Ütközés után kigyullad a gépkocsi, és a becsatolt biztonsági öv miatt bent ragadok az égő autóban” – Ütközést követően csak akkor leszünk képesek elhagyni a gépkocsit, ha a bekövetkezett baleset során nem keletkezett olyan mértékű sérülésünk, ami ezt lehetetlenné tenné. Ez a legnagyobb eséllyel úgy garantálható, ha a biztonsági öv be volt csatolva. A gépkocsik kialakításából adódóan a biztonsági öv csatjai a járművek legvédettebb pontján vannak elhelyezve, így azt mi, a járműben utazók, vagy a segítségünkre sietők egyetlen mozdulattal ki tudják csatolni.

Észérvekkel alátámasztható indok nincs a biztonsági öv használatával szemben. Felelősek vagyunk magunkkal szemben, a családunkkal szemben, de a közlekedés többi résztvevőjével szemben is. Ehhez szorosan hozzátartozik a biztonsági öv használata, adjunk meg magunknak minden esélyt az előre nem látható veszélyhelyzetek, balesetek esetére – hangsúlyozták.