Jegyzet: A borsó meg a héja

Nem hordott össze zöldségeket, sokkal inkább a gazdalét lényegét adta át a biokertész. Elmondta, hogy hosszú éve térdepelteti őket kukoricán az éghajlatváltozás, vele a szélsőséges időjárás és a kiszámíthatatlan csapadékmennyiség. Bár a gazdaságok terhe a jó munkaerő hiánya és a folyamatos áremelkedések miatt nő, mint a gomba, ottjártamkor a batáta a lehető legnagyobb alázattal került a fahamuval megszórt talajba. A gazda és földje összetartozik, mint borsó meg a héja – nyugtáztam. Zabszemnyi kétségem sem volt afelől, hogy ez a hivatás mindig és mindenáron életben marad, és ezzel az ősi tudással akár visszatérhet a kezdeti gondtalanság, akárcsak az első két emberpalánta, Ádám és Éva a Paradicsomban.

Szakál Adrienn