Aki nem akar a vízbe ugrani, azt soha nem lehet megtanítani úszni

Bár a pandémia a megyében is éreztette hatásait, gazdaságilag jó irányba halad az ország, melynek kiemelt jelentőségű térsége lehet a keleti régió. A legfontosabb azonban, hogy a multinacionális cégekhez hasonló kedvezményeket kapjanak a versenyképes magyar vállalkozások, melyek sikeres működéséhez elképzelhetetlen a kellő mennyiségű, motivált munkaerő. Minderről Miklóssy Ferenc, a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara általános alelnöke adott exkluzív interjút a Hajdú-bihari Naplónak. 

Gazdasági szempontból milyen helyzetben van jelenleg Hajdú-Bihar megye? 

Az elmúlt időszakban rengeteget fejlődött a megyénk, alapvetően három okból. Egyrészt az adottságai, hagyományai kifejezetten jónak mondhatók, másrészt a kormányzat felismerte, hogy a keleti országrészt is meg kell erősíteni, és kiemelkedően támogatta azt. Ehhez járult hozzá egy dinamikus, innovatív térségi vezetés. Azt gondolom, nemcsak Debrecen, de a teljes megye szintjén olyan személyek kerültek kiemelt pozíciókba, akik jelentősen tudtak élni a támogatás adta lehetőségekkel. Amellett, hogy új vállalkozások is érkeztek, a térségben lévők egy része is megerősödött. Továbbá, szerencsére olyan vállalkozások is akadtak, amelyek nem voltak annyira kiszolgáltatva a járvány által beszűkült piacnak, így tovább tudtak dolgozni. A felmerült chiphiány talán néhányukra rányomhatja a jövőben a bélyegét, de alapvetően jó az irány. Fontos továbbá kiemelni, hogy olyan agrártámogatási rendszer indult el ezzel párhuzamosan, amelyikkel nagyon sok megyei vállalkozás él: a termeléstől az állattenyésztésen át a feldolgozóiparig. 

A megyében a következő öt-tíz évben hatalmas fejlődés várható a minőségi agrár- és élelmiszeripari termelésben, hiszen ennek van piaca, ezáltal pedig talán kicsit be is hozunk a rendszerváltást követő lemaradásunkból.

 Bízunk abban, hogy a szolgáltatási igények is megnőnek, illetve nagyon nagy lehetőséget látok a digitális ipar mellett az egészségipar fejlődésében is. Utóbbi szektorban a megye mind szellemileg, mind fizikai kapacitásban jól áll, és akár a gazdaság meghatározó húzóágazatává is válhat ez az ipari ágazat (gyógyszer-, orvostechnika, vakcinagyár és így tovább). 

Mire számíthat a vendéglátóipar? 

Az elmúlt években világviszonylatban, így hazánkban is óriásit fejlődött a gasztronómiai kultúra. Ezt ösztönzi a folyamatosan növekvő lakossági jövedelem is. Ezért a vendéglátásnak aktívan kell alkalmazkodnia a lehetőségekhez. Versenyképes piaci áron nyújtott minőségi szolgáltatásokra van szükség. Ezt bizonyítja a járvány alatti korlátozások idején nagymértékben megnőtt, és széles körben elterjedt kiszállítási szolgáltatás is. Mindenképpen fontos, hogy a vendéglátás teljes folyamatában tartós és stabil legyen a minőség. Természetesen hangsúlyos a védettség, az oltás megléte is, de az egyértelműnek tűnik, hogy a teljes bezárás nagyon rossz opció. Megelégedéssel látjuk, hogy ezt a kormány is felismerte, és egyéb intézkedésekkel – az itt tevékenykedő vállalkozásokat is bevonva – igyekszik minimálisra csökkenteni a fertőzés veszélyét. 

A fellendülésben mekkora szerep juthat az érkező külföldi nagyvállalatoknak? 

Magyarország a rendszerváltás után jelentős tőkehiánnyal küzdött. Ezt a helyzetet nehezítette a jelentős eladósodás is. Véleményünk szerint rossz stratégia volt a nemzetközi piacon is jól szereplő vállalkozások, márkák – sokszor ár alatti – értékesítése külföldiek részére (például Ikarus, Ganz, Medicor, gyógyszergyárak, cukorgyárak.) Ezt a hibát tetézte a stratégiai üzletágak, közszolgáltatók, energiaágazat, bankok, repülőtér döntő részének külföldi tulajdonba adása. Így a nemzetközi versenyképességünk és ezzel együtt a piacaink is nagymértékben csökkentek. A hátrányt fokozta, hogy nem voltak kellő ismereteink és tapasztalataink a kapitalista gazdaság működési tulajdonságairól. Ezeket a későbbiekben úgy igyekeztünk ellensúlyozni, hogy hazánkat a működő tőkét vonzó országgá tettük. Rendkívül versenyképes az adózási rendszerünk, igen jó az ország jog- és közbiztonsága. A tőkemegtérülés legalább a duplája, mint Európában, nem beszélve a bérhatékonyságról. Az viszont stratégiai hiba volt, hogy folyamatosan azt hangsúlyoztuk a külföldi befektetők felé, hogy Magyarországon tartósan jól képzett és alacsony költségű munkaerő áll rendelkezésre. Ezzel a rövid távú előnyök érdekében leértékeltük a magyar humán tőkét, csökkentve motivációját a minél magasabb szintű tudás, valamint a szakmai ismeretek megszerzésére, párhuzamosan növelve a külföldi munkavállalást. A másik probléma, hogy a külföldiek által behozott magas szintű termelékenység, munkakultúra, menedzsmentismeretek – más országoktól eltérően – lassan mentek át a hazai vállalkozások tevékenységébe, s ez növelte kiszolgáltatottságukat és csökkentette versenyképességüket. Pedig a jó példák előttünk vannak, hogy a betelepült vállalkozásoktól tanulva miként lehet minél több nemzeti vállalkozás a globális piacon is versenyképes. Így lett meghatározó szereplő az előző évtizedekben Japán, Kína, Korea vagy Finnország is. Az elmúlt évtizedben rengeteget tett a kormány ezen halmozott hátrányok felszámolására. Az elrontott privatizáció után, fontos ágazatokban megteremtődött a nemzeti túlsúly (például bankrendszer, közműszolgáltatók, energiaipar.) A nemzeti vállalkozások részére nagy támogatást és ösztönzést nyújtanak az innovációra, az exportnövelésre, külföldi befektetésekre, illetve arra, hogy multivá váljanak. Sajnos ezeket a lehetőségeket még nem használjuk ki eléggé, pedig a jövőnk jóléte szempontjából meghatározó követelmény. Fontos, hogy a külföldi működő tőke letelepedésével arányosan minél több magyar vállalkozás terjeszkedjen a külföldi piacon, és legyenek jövedelmező külhoni befektetései. Ennek elérése érdekében rendkívül hatékony gazdasági diplomácia, valamint pénzügyi támogatási rendszer áll rendelkezésre.

Megvan ehhez a megfelelő szakképzettség a térségben? 

A közeljövőben soha nem látott fejlődés várható. Innováció és magas tudást igénylő termelési és szolgáltatási technológiák válnak meghatározóvá a piacon. Az ezeknek való megfelelés megalapozott tudást igényel, oktatási, tanulási boomot hordozva magával. A versenyképes humán tőke rendkívüli módon felértékelődik. A széles körű digitális technológiát, a mesterséges intelligenciát, mikrobiológiát, robotikát, valamint az űrtechnikát eredményesen alkalmazni és működtetni csak minden szinten jól képzett munkaerővel lehet. 

Aki ezt nem ismeri fel, az óhatatlanul lemarad a versenyben, és kiszorul a piacról.

Az elmúlt években meghozott szakképzési törvényi változások ezen igények kielégítését igyekeznek biztosítani, a munkaadók aktív részvételére támaszkodva széles körben. Anyagilag is jelentősen motiválják a tanulókat, a duális képzés bevezetésével, visszaállításával gyakorlati oldalról is felkészült létszámot biztosítva a piac részére. Mivel – az előzetesen elmondottak alapján – a folyamatos tudás megszerzése és maga a tanulás is kényszer lesz, ezért a felnőttoktatás is nagymértékben támogatottá, ösztönzötté vált. Sajnos azonban még ezt a lehetőséget is kevesen ismerik fel.

Magyarországon gyakorlatilag 600 ezer ember él úgy, hogy semminemű szakmai képzettsége nincs. Ez rendkívül nagy pazarlás, veszteség, aminek felszámolásáért rövid időn belül tenni kell.

Hogyan lehetne motiválni az embereket? 

Ma a tudásnak, a kiválóságoknak van piaca, ez hoz mind a társadalomnak, mind a vállalkozásoknak, valamint az egyéneknek jelentős sikert. Ha ezt nem ismerjük fel, és nem teszünk érte, lemaradunk. Adottságunk, történelmünk, világszinten elért tudományos eredményeink a mainál sokkal többre predesztinálnak. Kis túlzással mondhatjuk: ha eltűnne, ami a magyarok nevéhez fűződik, a világ nehezen lenne működőképes. A kívánt jólétünk érdekében fontos a magas szintű hazai oktatás, kutatás, innováció, valamint hogy ezek eredményei széles körben a nemzeti vállalkozások versenyképességét, piaci erősödését szolgálják. Az oktatásra, a képzésre a jövőben úgy az Európai Unió, mint a hazai kormányzat is jelentős összegeket fog fordítani. Igaz, aki nem akar a vízbe ugrani, azt nem lehet megtanítani úszni. Ezért fontos, hogy mindenki a saját boldogulása érdekében éljen ezekkel a lehetőségekkel. 

Mennyire szolgálja ezt a fajta gondolkodást a jelenlegi irány? 

A lakosság, a társadalom igénye megvan a jólétre. A gazdaság teherbíró képességével összhangban jelentős intézkedések is történtek. Több meghatározó ágazat vezető vállalkozásait sikerült visszavásárolni, jelentősen nőtt a foglalkoztatottság. 

Az elkövetkezendő időszak nagy kihívása a termelékenység dinamikus növelése, a hatékony foglalkoztatás lesz.

Jó példa előttünk a cseh és lengyel gazdaság versenyképességének és nemzeti vállalkozásainak erősödése. Fontos, hogy adottságainkat, történelmi tapasztalatainkat, sikereinket, hagyományos külpiaci kapcsolatainkat minél eredményesebben használjuk ki és fejlesszük. Rendkívül nagy tartalékok vannak az agrárgazdaságban, valamint az egészség­iparban és a jó minőségű szolgáltatások bővítésében. Hiába van azonban jó makroszintű környezet, adózási és támogatási rendszer, ha mikroszinten erre csak részben hangolódunk rá, ha a vállalkozások és az egyének nem tesznek meg mindent, hogy a sporthoz hasonlóan – tehetségünk és képességünk legjobbját nyújtva – bajnokok legyünk. 

Mi a kamara szerepe ebben a fejlődésben? 

A kamarai rendszer több mint 160 éve működik Magyarországon. Történelme folyamán a vállalkozások informálása, a vállalkozási környezet, a vállalkozási feltételek versenyképességének fejlesztése volt a cél. Ezt szolgálják a különböző rendezvények, a hazai és külföldi partnerkapcsolatok bővítése, a piackeresés, valamint – a vállalkozások tapasztalatai, javaslatai alapján – a jogszabályi háttér kedvezőbbé tétele. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezekkel minél több vállalkozás tudjon élni, és minél több vállalkozás piaci pozícióját tudjuk erősíteni. A vírushelyzet a személyes kapcsolatokat jelentősen korlátozta, nemcsak az országban, hanem a határon túl is. Bízunk abban, hogy a helyzet rövid időn belül normalizálódik. Örömünkre szolgál, hogy a Széchenyi-kártyához kapcsolódó, mostanra mintegy 15 hitelezési formával kiemelkedően tudjuk a vállalkozásokat segíteni. Szeretnénk, hogy az új szakképzési törvény adta lehetőséggel minél több vállalkozás éljen, és aktívan részt vegyen saját utánpótlásának magas szintű gyakorlati képzésében. 

Péter Szabolcs