Elsírta magát a tulajdonos, amikor először meglátta a romhalmazt; ma már igazi ékszerdoboz a józsai csárda

Idén kereken 300 éves a józsai Rózsás csárda, amelynek tulajdonosa, Teleki László igazán szívén viseli az épület sorsát. Közel húsz éve alakítgatja saját ízlésére, megőrizve a hely történelmi miliőjét, amely sokkal többet jelent a számára, mint egy étterem. – Mindig is szerettem volna egy saját csárdát, valószínűleg azért, mert vonzanak a régi dolgok. Pont ezért sosem egy modern éttermet akartam, hanem egy hagyományőrző helyet – fogalmazott a vendéglátós, aki 47 éve él a szakmájának.

Az üzletember kertészeti szakközépiskolai évei után teljesen véletlenül csöppent a vendéglátás világába. Egy főváros melletti étteremben kezdett el dolgozni, és az itt eltöltött közel két év alatt megtanulta a szakma minden csínját-bínját. 1978-ban tért vissza a Hajdúságba, mégpedig az akkor még kocsmaként üzemelő Látóképi csárdába, amely 1987 óta működik étteremként és Teleki László az üzemeltetője.

 Beszéltem a tulajdonossal, aki közölte, hogy időközben már kiadták. El is felejtkeztem róla, úgy voltam vele, hogy nem baj, majd lesz másik. Két hónappal később aztán mégis visszahívtak, hogy kiadnák nekem bérbe. Megegyeztünk, mégpedig úgy, hogy én előtte szándékosan nem is jártam körbe az épületet. Aláírtam a papírokat, majd este kilenc óra körül bementem, körülnéztem és sírva fakadtam. Kívülről ugyan látszott, hogy le van amortizálódva, arra a látványra azonban mégsem számítottam, ami bent fogadott – emlékezett vissza a kezdetekre a tulajdonos.

Teleki László, bár ekkoriban még csupán bérelte, mégis nagyon sokat áldozott a helyre, mert titkon remélte, hogy egyszer majd a sajátjának mondhatja azt. 

 Rossz érzés volt, hogy vezetek egy olyan vendéglőt, ami remekül működik és van egy másik, ami viszont egyáltalán nem. Biztosan sokan feladták volna a helyemben, de bennem még élt az első főnököm egyik tanítása: „Ha elesel, akkor se hátrafelé nézz, hanem mindig csak előre!”. Úgy gondolkodtam, hogy ha már belevágtam, nem hagyom abba. Körülbelül tíz évig érlelődött a mostani népszerűség, de én annyira szeretem ezt a csárdát, hogy küzdöttem érte a nehéz időszakokban is. Úgy érzem, megérte – fejtette ki.

Múltidéző gyűjtemény

Teleki Lászlónak 13 évet kellett várnia arra, hogy teljesüljön az álma és sajátjának mondhassa a Rózsás csárdát. Immár közel 6 éve büszke tulajdonosa az étteremnek. – Az elmúlt csaknem két évtized alatt folyamatosan modernizáltam az épületet, de a csinosítások mellett nagyon odafigyeltem arra, hogy megmaradjon annak építési stílusa: megőrizték jellegüket a boltívek, az ablakok, a gerendák, s a külső kinézet is. Az idén 300 éves éttermet úgy alakítottam, hogy több síkon is megidézze a múltat – fogalmazott Teleki László, aki a terasz és az udvar szépítése, valamint a parkoló kiépítése mellett hosszú évek alatt számtalan kinccsel gazdagította a belső teret is. 

 – Mindazt, ami itt található, az elmúlt évtizedek során gyűjtöttem össze. Tányérból körülbelül 1400 darabra tettem szert, ebből mintegy 600-700 darab a Rózsás csárdában látható, van közöttük olyan is, ami 100 évnél is régebbi – avatott be a tulajdonos.

A Rózsás csárdát – a Látóképivel együtt – 2020-ban vármegyei értékké nyilvánították, jelenlegi cél pedig, hogy kiemelkedő nemzeti értékké váljon. – Számomra azért fontos ez a cím, mert igazolná, hogy sikerült egy olyan dolgot létrehoznom, amely országos értéket képvisel – jegyezte meg Teleki László. Idén augusztus 20-án eléri a nyugdíjkorhatárt, de tervei szerint még sokáig egyengeti a Rózsás csárda sorsát, amiben segítségére van lánya, Katalin is. Nem titkolt célja, hogy a későbbiekben gyermeke, majd akár unokája vegye át a stafétát, hasonló lelkülettel tovább őrizve ezt a kis darab történelmet a jövő számára.

Pálfi-Tóth Zoé, Kocsi Erika