Újra kincsekre bukkantunk Debrecenben, a húsvéti régiségvásárban – fotókkal

Húsvétvasárnap 427. alkalommal rendezték meg a vásárt, melynek sikere már 24 éve töretlen.

Forrás: Czinege Melinda

A héten még félő volt, hogy vagy a „tavaszi hó”, vagy a zápor mossa el az első áprilisi régiségvásárt húsvét vasárnapján, de még az égiek is kegyesek voltak az árusokhoz. Az erőlködő napsugarak nagyon sokakat kicsábítottak a Nagyerdei Stadion északi kapujának parkolójába. A bejáratnál rögtön tömegek álltak az órás bácsi portékái előtt, aki ugyan portáluknak nem árulta el a nevét, azért pár információt megtudtunk a több mint 100 darab saját javítású karóráiról. Elárulta, a legrégebbi órája az 1940-es évekből való, illetve hogy a vásárlók a ritkaságokat keresik, de a svájci és a japán típusú órák még mindig népszerűek.

Mint mondta, mechanikus órákat árul, és a férfiak inkább azok, akik keresgélnek, ahogy ő fogalmazot: sajnos már a nők nem nagyon hordanak órát, pedig egy finom csuklón gyönyörűen mutat egy vékony aranyozott óra.

A vásár hátsó felében igazi ritkaságokon akadt meg a tekintetünk, minden egy helyen: néptáncos bakancs, orvosi táska, a '70-es és ’80-as évek film- és videólejátszói. Az eladó, János is felkapta a fejét, hogy mindenre rácsodálkozunk, majd viccesen közölte, minden eladó, aki kapja, marja, a filmlejátszó 5000 forintért vihető. Hegyre-halomra álltak a sárga szélű, dohos illatú könyvek, melyeknek témái végeláthatatlanok; ezotéria, ifjúsági irodalom, szakácskönyv vagy térképek, mindenki megtalálja a maga stílusát. A retro hangulat garantált, főleg, amikor megláttunk egy kis piros Mazdát leterítve szőnyeggel, melyen régi képek és apró mütyürök várták az új gazdájukat. Húsvétvasárnap tiszteletére sok helyen egy-egy tojásfa is megbújt a portékák közt, de a sonka és tojás illata helyett kávé és hot-dog aromája lengte körbe a vásári parkolót, ahol valaki egy kakukkos órával a kezében, de volt olyan, aki gyönyörű festményekkel távozott.

Régiségvásár Debrecenben 2023. április 9-én

Fotók: Czinege Melinda

A szemlézés és beszélgetések közben egy régi-új ismerősbe botlottunk, Máté László egy pultnál fekete-fehér képeket nézegetett. Meg is szólítottuk a régiségvásár szervezőjét, meséljen arról, miért ilyen sikeres minden egyes alkalommal a múltidéző piac.

Az időseknek a saját korukat idézik a portékák, a fiatalok pedig megtudják, hogy régen például milyen volt a húsdaráló vagy egy kávédaráló. Száznál több árus van jelen szinte minden alkalommal, ennek a 20 százaléka mozgó, azaz valamikor új arcok is árulnak. Most például találkoztam egy pesti kereskedővel, aki most jött először, egy kivételes zsolnai porcelánt hozott magával

– áradozott Laci bácsi, aki hangsúlyozta, azért szép ez a vásár, mert van, aki feliratos vállfát, matchbox-ot, körvasutat vagy fajátékot gyűjt, és lehet, hogy itt egy újabb kincsre talál. Portálunknak elmondta, szerinte minden árunak megvan a gazdája, csak még nem jött el érte; neki ilyen volt egy itt vásárolt, kézzel festett herendi porcelán kávéskészlet, mely 1913-ban készült.