2023.03.22. 07:00
Czegle-Pinczés Enikő: Szupererőm az alvás, bástyám a szülővárosom
Imádja az otthoni nyüzsgést, de a Hajdúszoboszlói Nőegylet népszerűségét is büszkén hirdeti Czegle-Pinczés Enikő, a Hungarospa vezérigazgatója.
Czegle-Pinczés Enikő fotózásának helyszíne sem lehetett más, mint Hajdúszoboszló főtere
Forrás: Kiss Annamarie
Ha ma azt mondjuk, hogy valaki lokálpatrióta, elsőre a Nagytemplomhoz kötődő zsigeri ragaszkodás, vagy a lakótelepek város a városban jellege által biztosított komfortlét jelenti. Egészen másképp látom a jelenséget, amióta Czegle-Pinczés Enikővel kávéztam, diákéveinek és családanyai élményeinek egyazon helyszínén: Hajdúszoboszlón.
Sokan emlékezhetnek rá, hogy régen a halsütő mellett, a szoboszlói strand közepén volt a hangosbemondó, ahová minden információ befolyt és – mobiltelefon híján – rendszerint ment is tovább. Itt kezdett Enikő középiskolás korában, néhány méterre az igazgatói irodától, ahonnan most visszaemlékezik. – Volt egy titkos jelszó, amit ha bemondtam, mindenki tudta, hogy közeledik az igazgató – idézi fel.
Enikő mindössze ötszáz méterre lakik a fürdőtől, ötéves kitérővel Mezőberényben volt kollégista, később, amikor egy multicégnél dolgozott, azt is távmunkában tette.
Bennünk erősen megvan a röghöz kötöttség, a kedvenc helyünk a nappali, de kételyeink azért akadnak, hogy mindez mennyire tesz jót a gyereknevelés kapcsán
– ível át, mint később kiderül, kedvenc témájára. Enikő attól tart, hogy ezzel a hagyománnyá terebélyesedett generációs szokással elveszi három gyermekétől azt a rugalmasságot, ami ma már inkább követelmény a fiataloknál. – Azzal, ahogy élünk, beleivódik a gyerekekbe, hogy ragaszkodunk a családhoz és a gyökerekhez – folytatja a 11 és 12 éves a fiúk, valamint a 17 éves lánya kapcsán. Járják a világot, mert szeretnek utazni, de a mondás vége azért jellemző rájuk: … a legjobb otthon.
Megtudom, hogy nemcsak ők, hanem Enikő szülei is tősgyökeres hajdúszoboszlóiak, akiknek már az általános iskolában összeszövődött az életük. – Akkor még külön működött egymástól a lány- és a fiúiskola első osztálya, de másodiktól egy úton jártak. Hétéves koruktól ismerik egymást, és már hatvan éve együtt vannak – osztja meg a családja nagyon is valódi tündérmeséjét. Ez a lojalitás is továbbadódott Enikőnek. 2018-ban például nyolc alkalommal járt munkaügyben Belfastban, a honvágy természetesen ott sem kerülte el, a legerősebben – természetesen – a gyerekeik hiányoztak neki.
Ha bárki megkérdezi, hol szeretnék élni, biztos, hogy Hajdúszoboszlót mondom – összegzi a nyilvánvalót.
Forrás: Kiss Annamarie
A kis hely még nem kalitka
Hagyni kell, hogy a gyerek az legyen, ami szeretne – ezt megkapta otthon ő is, és igyekszik férjével ugyanígy segíteni az övéit, igaz, kamaszkorában nem ő, hanem a testvére volt a kedvezményezettje az effajta szülői éleslátásnak. Enikő gépészmérnöki pályára készült, de mivel az édesapja szerint ez nem nőnek való szakma, másik választásához híven közgazdász lett. A bátyjáról már korán sejthető volt, hogy festőművész lesz belőle, őt is engedték, támogatták a saját útján.
Úgy érzi, néha elbeszélgetne a tizenöt éves önmagával. Azt mondaná neki, hogy minden rendben lesz, a dolgok, ha girbegurbán is, de a legjobban alakulnak, és mindenből tanulni kell. Enikő minden részét újra végigélné az eddigi életének, van azonban négy nagyon hosszú hét, amit sem magának, sem másnak nem kíván.
Matyi hároméves volt, amikor egyik reggel felkelt és nem tudott járni, és bár végül kiderült, hogy egy múló állapot volt csupán, nagyon megijedtünk. Amikor hazamentünk, felpattant a kis kétkerekűre, és miközben néztem, azon gondolkodtam, hogy jól jöttünk ki ebből a helyzetből, de a mai napig töröm a fejem azon, hogy mit kellett mindebből megtanulnom
– jegyzi meg.
Kiapadhatatlan források
Szeretne többet olvasni, erre azonban minden nap csak percei vannak az elálmosodásig, mert utána következik az, amit csak kevesen – sőt, tapasztalataim alapján eddig senki sem – mondhat el magáról: a szundítás mesterfokon művelt órái. – A szupererőm az alvás, bárhol, bármikor néhány másodperc alatt elalszom – mondja, és tényleg, szintén háromgyermekes anyaként belegondolva ennél nincs fontosabb képesség. Aztán persze már hajnali ötkor kel, hogy elkészüljön a reggeli, mindenkinek össze legyen pakolva az uzsonna, mert nem kevés szupererőt kíván már önmagában az sem, ha beindul a reggeli verkli. Van itt azonban más forrás is, ami a mindennapokban megerősíti.
Amit szüleitől tanult, az az elfogadás, és hogy miként döccenjünk át a mindennapokon. Tőlük tudja azt is, hogy mindenre ugyan nem lehet felkészülni, de fontos, hogy tanuljunk a hibáinkból, és ha lehet, a máséból is.
Enikőt néhány hónapja a Hajdúszoboszlói Sportegyesület ügyvezetője, Markovics Andrea kereste meg azzal, hogy közösen alakítsanak egy jó csapatot a kultúra és a rászorulók támogatására. Azóta ügyvéd, ügyvezető, magánvállalkozó is van az önmagát nőegyletté kinőtt közösségben, érkeztek a szociális szférából is, végül pedig egy tizenegytagú társaság jött létre. Az alapítótagok tavaly decemberben először ételosztást szerveztek. Az első „beszélgetős” alkalmuk hamar telt házas lett, támogatókat is szerveztek, és már a március végi egészségnapot szervezik.
Ahogy régen a fonóban, mindig is volt igény arra, hogy a nők egymás között legyenek
– vallja Enikő, aki szerint a közösség iránti igényt a Covid még inkább felerősítette. A Nőegylet számára az énidő része, amit olyan nők körében tölthet, akikkel szeret együtt dolgozni, és még jót is tesznek vele. – Van, akinek ideje nincs, van, akinek pénze – mondja, kiegészítve az összegző zárszóval:
A lehetőségeink különböznek, de úgy hiszem, egy dolgokban, mi nők, nagyon is hasonlítunk: mindegyikünkben ott rejlik a késztetés, hogy segítsünk másokon.
SZD
