2023.02.22. 10:11
Ailer Piroska: A fejemben jelen vannak a még ifjúkoromból hozott tabuk
Kamaszkorában vitorlázórepült először, azóta is kitart az álmai mellett a Debreceni Egyetem mobilitási és járműipari képzési központ létrehozásáért felelős ágazatfejlesztési rektorhelyettese.
Ailer Piroska
Forrás: Czinege Melinda
Tizenhárom éves volt, amikor Gyomaendrődről, egy alföldi kisvárosból Szegedre került, és meglátta az első vitorlázórepülőt. Így kezdődött el Ailer Piroska története, amely az olvasó számára is megmutatja, hogy a gyermekkori álmok teljesülhetnek.
Orvosnak készült, de a nyolcadik osztályt már matematika tagozatos középiskolában töltötte, ami évtizedekkel ezelőtt még egyáltalán nem volt megszokott. A középiskolai évek alatt a repülőgépszerelő végzettségű bátyja mintáját követve, tizennégy évesen kezdett el vitorlázórepülni, és ameddig Szegeden élt, ezzel töltötte minden szabadidejét. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre ment és ott vált repülőmérnökké, de első hallásra is több ez a kérdezőnek annál, minthogy egy tőmondatot szánjunk a nem mindennapi pályaválasztásnak. Nemsokára megtudom, honnan az inspiráció az ismeretlen felé: „mitől repül a repülő”, és milyen kihívásokkal kellett mindehhez megküzdenie.
Ailer Piroskát egy idő után már kevésbé érdekelte a repülőgépvezetés, inkább arról ábrándozott – igen, ezzel a szóval, ahogy tettük mi is tizenévesen, a piros Csepel bicikli vagy a szépségkirálynőnek járó tiara kapcsán –, hogy majd egyszer repülőgépet tervez, és valami újat alkot.
– Visszagondolva – most negyvennyolc évesen – a három évtizeddel ezelőtti történésekre, sok minden átértékelődik, de akkor nagyon hittem abban, hogy egyszer majd repülőgépeket fogok tervezni – idézi fel. A Műegyetem ötödévén szintén kivételes lehetőséget kapott, hivatásos katonaként lehetett doktorandusz az intézményben, miközben Szolnokon, a régi Kiliánon taníthatott. Ez az időszak mintegy hat évig tartott: kutatás, tanulás és tanítás – ahogy fogalmaz –, végeláthatatlan munkaórákba rendszerezve.
Önismereti kesztyűvel nyert meccs
Az egyetemen kilencven fiú csoporttársa volt, és Piroska szerint még nekik is „vad ötletnek” tűnt, hogy valaki nőként repülőgépész-mérnök hallgató legyen, ráadásul gázturbinákkal foglalkozzon.
Nekem ez tetszett, sőt, el voltam ájulva attól, hogy gázturbinákról Magyarországon is tanulni lehet
– emlékszik vissza, ahogy arra is, milyen fogadtatással járt ez a környezete felől: ahogy az oktatók, a családja is örült a döntésének, de nem hitték, hogy ezt alaposan átgondolta. – Sok kérdést tettem fel magamnak arról, hogy biztosan jó lesz-e ez nekem, de ezek nem szakmai kétségek voltak, sokkal inkább azon gondolkoztam, hogy megtalálom-e majd a helyemet ebben a, valljuk be őszintén, férfiak által művelt szakmában – jegyzi meg.
A későbbi kutatói munkájáról mesélte, hogy a legnagyobb pozitívumnak azt tartotta, ahogyan ez a tudósokkal is megesik, hogy a nagy ötletek gyakran egészen furcsa helyzetekben születnek, akár mosogatás vagy takarítás közben. Mert igen, az ő életében is helyet kapnak a tipikusan női tevékenységek.
– Néha magamon is észreveszem, hogy a fejemben jelen vannak a még ifjúkoromból hozott társadalmi nemi szerepek és tabuk, vajon képes leszek-e helyt állni, jól csinálni – árulja el megkönnyebbülésemre, mert valószínűleg én is így lennék vele, mielőtt tűzoltónak vagy katonának állnék.
A gépmadár és más lények
Ailer Piroska 2013-ban lett a Kecskeméti Főiskola rektora, úgy, hogy nem állt előtte ezen a téren női minta.
Úgy lettem vezető, hogy több kollégám és beosztottam apukám korabeli férfi volt. Sokat gondolkodtam azon, hogy irányítsam őket úgy, hogy senkit ne sértsek meg
– idézi fel. Hogy ne legyen színészkedés a vezetői szerepből, az kellett, hogy természetesen, önazonosan kommunikáljon, létezzen a pozícióban. – Sikerült – fűzi hozzá.
A kecskeméti rektori évek után sokkal türelmesebb lett az emberekhez. Ugyanakkor Piroska számára a gépek mindig sokkal egyszerűbben érthetőek, kiszámíthatóbbak, mert logikus a működésük, fizikai törvényekkel leírhatók. Az emberekre ezek a szabályok nem minden esetben érvényesek, ezért új készségeket kellett elsajátítania. – Azóta is gyakran eszembe jut, hogy régen mennyivel jobb volt a gépekről tanulni és azok fejlesztésén dolgozni, amikor matematikai egyenletekkel és mérésekkel összeálltak a dolgok – mondja a négyezer hallgatóért és négyszázötven kollégáért felelős egykori rektor, némi öniróniával.
– Viszonylag kevés nő jut el arra a felismerésre, hogy nagyon jó dolog gázturbinát szerelni – összegez azzal a lazasággal, ahogy én az ünnepi könyvhét újdonságairól vagy a frissen leadott kilóimról beszélek. Piroska szerint még mindig él az a képzet, miszerint a mérnöki munka „koszos, olajos”, azaz inkább férfiaknak való.
Ugyan van a nemek között bizonyos, a mérnöki munkához szükséges készségbeli különbség, de ezek javarészt áthidalhatók. Hasonlóan nehéz megbecsülést szerezni például az óvodapedagógusnak tanuló férfiaknak is. Szerinte bátrabban kellene nyitogatni a szakmák nemek számára megszokott határait, neki például egy ideig férfi manikűröse volt.
De miért éppen a repülés?
Ha annak idején hajóba ültetnek, lehet, hogy másként alakult volna az életem
– hangzik a szükségesnél kurtább válasz. Meggyőződésből elhatározás, majd abból hivatás született, de ne gondoljuk, hogy mindez nem járt áldozattal. Sokáig csak kevés szabadideje maradt, ezek az órák a filmeké és a könyveké voltak. De két éve elkezdett újra repülni, megszerezte a motoros PPL szakszolgálati engedélyt. Piroskának másfél éve van egy pilóta vőlegénye is. Ami nekünk, egyszeri nőknek a tűpontos tervezés tárgya; a nyaralás vagy az utazás, az ő mindennapjainak csak nemrég vált a részévé.
Végül beszélt arról is, hogy az a társadalmi kép, miszerint a szakmája nem lányoknak való, gyakran beépül a köztudatba már általános iskolás korban. A „ne piszkold be a kezed, vigyázz a ruhádra”, és a „férfimunka” fogalmai, utólag visszagondolva észrevétlenül engem is utolértek, de megnyugtat: a repülő-üzemmód előtt ő is ebben nevelkedett.
Szakál Adrienn
