Semmi más, csak egy séta a virágos Debrecenben

Valljuk be, nem indult zökkenőmentesen a sokak által régóta áhított április. Hószállingózás és olykor jégeső zavarta meg a tavaszvárást, igaz, sokan már március elején a virágpiacon gyönyörködtek a téli álma után éledő természet illatos csodáiban. Végre elérkezett a május, virágba borultak nemcsak a fák és a bokrok, hanem a szorgos kezek munkájaként meg­szépülő ágyások is. 

Akár a harmadik emeleti balkonon, akár a kertvárosi gyümölcsösben, most van itt az ideje annak is, hogy közvetlen környezetünk növényvilágával foglalkozzunk. Milyen szerencsések vagyunk, mi, debreceniek. Nem kell a virágkarneválra várnunk, nem szükséges a botanikuskertbe ellátogatnunk ahhoz, hogy szemet gyönyörködtető élményben részesülhessünk, vagy virágil­latot szippanthassunk be a szabadban. 

A tavasz évről évre valahogy a szabadság érzetét is magával hozza, ki sétával, ki biciklizéssel, ki a kedvenc park­jában egy padon nézelődve, de egy biztos: nem a négy fal között. A debreceniek egyik legkedveltebb virágösvényében is gyönyörködhetünk már a Békás-tótól a Debreceni Egyetem felé vezető úton, de szintén ennek az évszaknak köszönhetjük, hogy a fagyizók, a teraszok, a strandok mellett immár a szabadtéri koncertek és a kiadós túrák ideje is elérkezett. Minden növény, legyen az vadvirág, öreg tölgy, tulipán, csüngőakác vagy gyermekláncfű, üzen nekünk: a világ sokszínű, az élet mulandó, a gyökereink nélkül mit sem érünk. 

Nőnapra hóvirág, húsvétkor tulipán, anyák napján orgona, randevúra rózsa, esküvőre liliom dukál, a legszebb csokor a világon mégis az, amit gyermekünk az első tavaszi séta alkalmával rendez csokorba.

SZD