„Menjen tovább, amit ajándékba kaptunk”

Családi szocializáció a korai személyiségfejlődés időszakában címmel tartott előadást prof. dr. Bagdy Emőke múlt héten csütörtökön az Aranybikában, a Mathias Corvinus Collegium Szülők Akadémiája programsorozatának részeként. A telt házas rendezvény végén Bagdy Emőke a közönség kérdéseire válaszolt, majd könyvdedikálást tartott a résztvevőknek. Cikkünkben a szakpszichológus előadását foglaltuk össze. 

Miért fontos a család? 

Az élővilágban olyan minták alakultak ki, amelyek arra késztették az emlősöket, hogy különböző szerepek megosztásával gondoskodjanak a fiókákról és a fészekről. Az emberré válás során felmerült, hogy a túléléshez szükséges egyfajta szerkezet, egy intézmény, amely biztosítja, hogy a felnövekvő újszülött túlélje a nehézségeket, és biztosítva legyen a fejlődése. Az ember esetében ez még inkább igaz, mivel világra jöttének pillanatában funkcionális szempontból koraszülöttnek tekinthető, hiszen kellene még kilenc hónap a méhen belül, hogy olyan érettségi szintet érjen el, ami kevésbé teszi elesetté és védtelenné. Hiszen ha magunkra hagynának minket a születéskor, elpusztulnánk. A család mint intézmény így olvadt bele a társadalmi szerkezetbe, és annak legkisebb sejtje lett. A legalapvetőbb formája az úgynevezett nukleáris család: az apa, az anya és a gyermek. Ezt a hármas modellt tekintjük alapnak, és minden más szerkezeti vagy működésbeli változatot ehhez viszonyítunk. Az egyénnek az a feladata, hogy életet nemzzen, járuljon hozzá a saját életével, hogy tovább menjen az, amit mi ajándékba kaptunk. A család azonban nem kényszerintézmény, hanem minden kultúrában a szerelem, a szeretet hozza létre. Az összetartozás és az érzelmi kötelékek teszik önkéntes vállalássá. 

Születések 

A család nem a pár szövetségével kezdődik, hanem a gyermek megszületésekor. Az a csodálatos, hogy ilyenkor egy anya és egy apa is születik, hiszen ekkor nyílik ki bennünk az ösztön. A születés pillanatában olyan hormonműködések lépnek életbe a szülők szervezetében is, amiktől egy kötelék alakul ki biológiailag és lelki értelemben úgyszintén. 

Az első élmények 

Eljön a pillanat, amikor a baba megszületik. Lényeges különbség van aközött, hogy a csecsemő végigküzdötte-e magát a szülőcsatornán, vagy csak kiemelték a világra. Egy kutatás szerint a természetes úton született gyerekek küzdőképessége, stressztűrése erősebb, ráadásul bátrabbak is. Megdöbbentő, de a császármetszéssel született gyermekeknél gyakoribb a légúti panasz és a különböző érzékenységek is. 

A baba a születés után ösztönösen kúszik fel anyja hasán, és keresi a mellbimbót. A bőr érintésével, a csupasz testek találkozásakor egy kulcs­inger indul be az apróságban. Az anya a fizikai közelségével és figyelmével már egy érzelmi csatornát is beindít kettejük között. Ezért fontos, hogy az édesanya ne foglalkozzon mással, miközben szoptat, hanem érzelmileg is táplálja a gyermeket. 

Ekkor már bekapcsolódik az apa is, aki immár a korábbi tétlenség után tevékenyen tudja védeni és ellátni a szeretteit. Bármennyire is változik meg a családban a strukturális szerkezet, léteznie kell egy olyanfajta fészeknek, amely rávezeti a megszülető gyermeket arra, milyen embernek lenni egy emberi társadalom közösségében. Ebben a szocializációs folyamatban a szülő leglényegesebb feladata, hogy biztosítsa a feltételeket, mintát, példát mutasson. A nevelés az, amikor a szülő egy természetes életmódot tanít, és megmutatja, hogyan viselkedjen emberi módon. Születéskor a gyermek genetikailag rengeteg potenciált hoz magával, így az emberformálás igazi műhelye a család, ahol optimális esetben szeretettel várják, fogadják, és ahol a gyermek egészsége szempontjából minden adott. 

A korai szocializáció szűk értelemben véve a gyermek első három éve. Azért a legfontosabb periódus, mert a legtöbb pszichés zavar ide vezethető vissza. Minél inkább a gyökerekhez megyünk vissza – akár a zigóta állapotáig, amikor is két szerelmes sejt elegyül egymással –, annál inkább sebezhető és sérülékeny az ember. A másodlagos szocializáció csak akkor kezdődik, amikor a gyermek bekerül a külső oktató-nevelő hálózatba. Ekkorra már az agy beérik annyira, hogy kifejlődjön a bal agyféltekének a logikai, elemző-, értelmezőképessége. 

Időablakok 

Léteznek úgynevezett időablakok: genetikailag és pszichológiailag programozott időszakok. Megvan, hogy a baba mikor mászik, mikor áll fel, mikor szólal meg. Amikor egy-egy ilyen ablak kinyílik, a készség elkezd fejlődni, és a gyakorlással képességgé válik. Azért „készség”, mert készen áll a gyermek. A szülőnek pedig az a feladata, hogy felismerje, mikor melyik periódus zajlik. Az apa és az anya a belekódolt ösztönnel követi a fejlődés természetes ütemét, és figyeli, mire van szüksége a gyermeknek. Amit pedig ezalatt a baba megtanul, egy életre szóló lesz. Ez azért fontos, mert az időablak kegyetlen: egy olyan genetikai program, amibe nem lehet beleszólni. Ha bezárul, később csak részben pótolható. Ezért lényeges, hogy csak a szülők vagy a szűk család vegyen részt ebben a korai fázisban, teljes szeretettel. 

A pöttyös kendős munkás Manci

Bagdy Emőke felvázolta, a családok létezésformája nagyot változott a klasszikus hármas modellhez képest. Gyakoriak az egyszülős családok, az anyák által nevelt gyermekek, ahol az apák – mint az átúszó felhő – csak néha jelennek meg a gyermek életében. Apahiányos világban élünk. Mozaikcsalád-szerkezetek jöttek létre. A legkülönbözőbb összetételek, ahol akár többszörösen újrakombinált családról is beszélhetünk, több házasodással. Ahogy Karinthy Frigyes kifigurázta: „A te gyereked meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” 

A szakember szerint hihetetlenül megváltozott a család funkciója is. Az 1950-es évek óta megjelent a nők kényszerű munkába állása. Mancika arra volt büszke, hogy ül a traktoron a pöttyös kendőjével, munkásként, százötven százalékos teljesítménnyel. Mert akkor ez volt a dicsőség. A társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódáshoz dolgozni kellett. Mindenki dolgozott, aki nem akart KMK, vagyis közveszélyes munkakerülő lenni. És mi történt a családdal? A hagyományos szerkezet – apa, anya és gyermek – a funkciójában bomlott fel, a működési módjában sérült meg. Ahogy tehát a nő munkába állt, szerte a világon megváltoztak a klasszikus szerepek. Ebből egy olyan egyensúlyvesztés következett, amit mind a mai napig megélünk, és nem tudjuk hogyan megoldani. Évtizedekre van szükség ennek a megfejtésére. A nő kettős szerepfunkcióval terhelődött meg, egy libikókán egyensúlyoz. Egyrészt a család a szeme fénye. Teljes szívével és elméjével a családja felé fordul. De közben ott az önérvényesítés és a karrierépítés. Félbehagyott tanulmányok, várakozó diplomák, néha az anyagi kényszer. Éppen ezért nem szabad kiszállni, minél hamarabb vissza kell menni dolgozni. El is várják, hogy vegye ki a részét a munkából, hogy legyen valaki, mivel a nem dolgozó nő megalázott és lebecsült szereppé vált. Ez egy nehéz konfliktus, mert a szakmában, hivatásban is szeretne a nő szintet tartani. 

Királynő a világban 

A pszichológia megfogalmazása szerint a nő magfunkciója az anyaság. A nő elsősorban anya, és ettől királynő a világban, mert ezt csak ő tudja megtenni. És nem valószínű, hogy ebbe a férfiak be fognak csatlakozni. A nő továbbviszi az életet, és ezt óvni, ápolni kell. Ebben a kívánalomban a pszichológusok azért ilyen eszelősek, mert egy meghatározott ideig, amíg a gyermek fejlődésének bizonyos szakaszai lezárulnak, fontos, hogy az anyuka részese legyen a folyamatnak. Mert így egészséges gyermeket nevel fel, és boldog szülővé válik. Apa, anya, mindenki jól jár ezzel – hangsúlyozta Bagdy Emőke. 

Első lépések az anyaméhben

A szakpszichológustól megtudhattuk: mióta a tudomány bebizonyította, hogy létezik a sejtszintű memória, tudjuk, hogy minden sejt holografikus memóriával rendelkezik. Minden sejt tud a nagy egészről, és annak minden fontos tulajdonságát magában hordja, így tud szerves része lenni annak. Minden, amit az anya átél, a magzaton is keresztülmegy. Ha az anya szeretettel gondol a gyermekére és megsimogatja a pocakját, a szervezetében megindul az oxitocin, a szeretethormon termelődése. A kötődés így már az anyaméhben kezdetét veszi. Éppen ezért az anyának már a szülés előtt is fel kell ismernie, hogy felelősséggel tartozik a benne fejlődő életért. Habár hallócsatornája még nincs a kicsinek, de mivel a hang valójában rezgés, a rezgések által a baba a bőrén keresztül felfogja az édesanyja szívverését, az emésztőszervek hangjait, amelyek leginkább egy autó zúgó, morajló hangjára emlékeztetnek. A gyermek felismeri az apa hangját is, és egyfajta reflexszel reagál is rá. Az anya hangja pedig oly mélyen bevésődik: végig, a kilenc hónap alatt egy húron pendül vele, és azonosul a különböző állapotaival. Éppen ezért fontos a nyugalom, a jókedv és az öröm felé fordulni. 

Örömben fürdő sejtek 

Természetesen szükség van arra is, hogy a baba megtapasztalja, hogy nem fenékig tejföl a világ: anya néha ideges, mérges. Nem baj az, ha a csöppség érzi a negatívat is, de a pozitív legyen túlsúlyban. Van egy olyan mondás, hogy aki stresszmentes életet akar, az ne járjon munkába, és kerülje a szeretteivel való találkozást. Nem arra kell törekedni, hogy ne legyünk stresszesek, hanem hogy tudjunk bánni vele, és felismerjük a pozitív stressz hatásait. Hiszen a szervezet ilyenkor kedélyjavító hormonokat termel, amelyek jótékony hatásúak: endorfint, szerotonint, dopamint. Az az ideális, ha a párkapcsolatban mindkét fél gondoskodik arról, hogy a várandós édesanya derűs legyen. Mert a nevetés szó szerint minden sejtet megmozgató érzés: a sejtek valósággal fürödnek az örömben. 

Hajnal László