Utazás

2022.04.24. 20:00

A Szahara feltárta titkait az utazóknak

Varázslatos utazás egy titokzatos világba, ahol megáll az idő és a tér, és ahol az ember megtalálhatja a lelkét.

Forrás: Becsi Etelka-archív

Forrás: Becsi Etelka-archív

Djanet és környéke, valamint a Szahara olyan leírhatatlan látványvilágú hely, amit minden utazónak látnia kell. 

Olyan utazáson vettem részt, amely tele volt kihívásokkal, miközben a komfort­zónánk legalapvetőbb igényét sem tudtuk kielégíteni. Kétszemélyes, könnyűszerkezetes, kis méretű sátrakban aludtunk. Ezen a helyen szó szerint megáll az idő. Egy hatalmas szikla ölelésében csak a mi kis sátraink voltak, és a vendéglátó tuaregek, a Szaharában élő afrikai berber nép által felállított nagyobb étkezősátor. Mögötte a tábori étkezde, ahol naponta három alkalommal fogyasztottuk el a tuaregek ételspecialitásait. Számunkra az a hamuban sült kenyér jelentette a legnagyobb sikert, amely az eredeti ősi recept szerint készült. Az ánizs­tea elkészítése a különleges technikával, többszöri átöntögetési módszerrel látványos szertartás volt. Az „ügyintézésre” este fejlámpával, toalettpapírral és gyufával indultunk egy szikla takarásához. A környezetvédelemre gondolva a papírt helyben elégettük. 

Hogy mit kaptunk cserébe? Olyan látványt, amit soha nem fogunk elfelejteni. Nincs térerő, nincs légszennyezettség, csak a Szahara, a végtelen táj és a csillagok. Napi túrázásainkon az UNESCO világörökségi helyszínein barangoltunk a Taszlin-Ádzser Nemzeti parkban kanyonok és óriási dűnék között, több ezer éves sziklarajzokat vizsgálgatva. Ezen a helyen a rendkívüli érzésvilágú kultúra körbeleng mindent. A történelmi múlt megismerésében, megértésében Lassányi Gábor régész volt a segítségünkre. 

Síró tehén 

Terepjárókkal és gyalogosan jártuk be a Taszlin-Ádzser hegység homok- és kősivatagait, valamint oázisait.

A háromnegyed magyarországnyi, 72 ezer négyzetkilométernyi területű hegység különleges kultúrtörténeti és természeti értékei révén 1982 óta az UNESCO-világörökség része a megközelítőleg 1500 barlang- és sziklarajz, amelyek az időszámításunk előtti tízezer év és az időszámításunk utáni századik év között készültek, és bizonyítják, lenyomatát adják a régió éghajlatváltozásának, az élővilág migrációjának, a társadalmi tevékenység fejlődésének a Szahara térségében. Az oázisok és homokdűnék között fantasztikus sziklaformációkkal, kőtornyokkal, kanyonokkal, kőívekkel találkoztunk. Felkerestük a híres Taghene és Timghas sziklarajzokat is. A leghíresebb a 9500 éve készült Síró tehén sziklarajz, amely a Tassili-sziklaművészet egyik leggyönyörűbb alkotása.

Forrás: Becsi Etelka-archív

 A következő napon az Issendiléne-oázis felé az egykori folyómeder mentén függőlegesen kiemelkedő eróziós sziklatornyok felé vettük az irányt. A sivatagi sziklák között állandó vízfelszínek vannak, melyeket a tevék szívesen látogatnak. A völgyet helyenként tamariszkuszok, leanderek, datolyapálmák tarkítják. Ezen a napon is számos sziklafestményt kerestünk fel. Gazdagabbak lettünk egy tuareg közmondással: „Isten azért teremtette a vizes élőhelyeket az ember számára, hogy élni tudjon. A sivatagot pedig azért, hogy megtalálja a lelkét.” Bizton állíthatjuk, hogy ez a közmondás is igaznak bizonyult. Egyik délután megkóstoltuk – szertartásszerűen három körben – a sivatagi teát. A helyiek szerint az első keserű, mint az élet, a második könnyű, mint a halál, a harmadik pedig édes, mint a szerelem. Az utazásunk végére elmondhattuk magunkról, hogy igazi felfedezőkké váltunk. 

Igaz történet a bölcs sivatagi homokból

A nomád körülmények között élő tuaregek több mint ezer éve laknak a szaharai sivatagban. Ottjártunkkor minden közös teázás alkalmával igaz és tanulságos történeteket meséltek. Ezeket a históriákat a sivatag bölcsessége szülte, és a lélek nagyságáról szóltak. Az egyik így hangzott: Egy gazdag fiatalember, aki azt szerette volna, hogy tiszteljék a falujában, illetve az volt a vágya, hogy híres legyen, azzal a kéréssel fordult a kovácsmesterhez, hogy készítsen számára egy olyan lándzsát, mellyel harci sikereket érhet el, és legyőzhetetlen lesz. A kovácsmesternek nem tetszett a kérés, ugyanakkor nem ellenkezett. Egy előre megbeszélt napon a lovag felkereste a kovácsmestert a megbízása miatt. A mester a lándzsa helyett egy hatalmas fatálat készített a megrendelőnek, és különös magyarázatot fűzött hozzá: 

– Vendégeld meg az embereket, és így is rólad fognak beszélni. Arról, hogy milyen jó vendéglátó vagy – mondta a fiúnak. A lovag elvitte a tálat, és hamarosan egy olyan nagy mulatságot rendezett, ami ténylegesen sikeres és ismert emberré tette. A falubeliek tisztelni kezdték jó szándékáért. A fiatalember erőszak nélkül is elérte célját. A kovácsmestert pedig busásan megjutalmazta az emberséges ötletéért. 

Becsi Etelka
 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában