2022.04.14. 20:18
„A nőiség ott kezdődik, ha egy férfi lesegítene a lépcsőn, és elfogadom”
Tisztelegj! helyett tisztelettel, fegyelem helyett figyelemmel szereti családját Sárkány Beáta főhadnagy.
Forrás: Molnár Péter
A stratégiai játék elemeit rendezgeti egy rendes hétköznap délután a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár sajtótisztje. A családi fészek étkezője nemcsak a családi ebéd, hanem a közös társasjáték helye is, amikor a ház asszonyát, Sárkány Beátát nem szólítja el éppen hivatása néhány napra vagy hétre egy-egy gyakorlatra vagy egy féléves misszióba.
Mikor azt hinném, hogy néhány perc alatt igazolódni látszik a katonaéletre ráhúzható összes sztereotípia, Bea mesélni kezd. A fantáziavilágban van leginkább otthon, ha játékról vagy olvasásról van szó. Barátaival gyakran mágusozik, a stratégiai tábla csak egy-két éve került az étkezőasztalra. – Itt jön ki a gyermeki énem – mondja, hiszen a fantasy világa is ilyen: tudom, hogy nem igaz, amit látok, de szeretném elhinni.
Igyekszik következetesen, egészen kicsik koruk óta rugalmasságra nevelni a most már kiskamasz gyerekeit. A hivatása miatt nincs velük az év minden napján, ezért is lett az alkalmazkodás nélkülözhetetlen pillére a nevelésnek.
A mi hivatásunk megköveteli, hogy időnként hosszabb ideig távol legyünk. Ezek napok, hetek, sőt, egy misszió hat-hét hónap. Mindenkinek alkalmazkodnia kell, hiszen ezt az egész család megéli, nem csak én, aki távol vagyok
– avat be. Itt eszembe jutnak a „ne fuss, mert elesel”, „ne ugrálj, mert megizzadsz” típusú játszótéri kantáták.
Nincs parafrázis
Eddig kétszer volt féléves misszióban Koszovóban, mindkét távollét előtt sokat beszélgetett a gyerekekkel, akik már egy évvel az indulás előtt tudták, hogy mikor nem lesznek majd együtt. Minden részletet megbeszélnek, minden eshetőségre felkészülnek ez alatt az idő alatt.
Még gyerekek, de megértik: szükségünk van egymás támogatására és megértésére, hogy nyugodtan végezzem a munkámat hat hónapig, amikor tudom, hogy itthon nekik is lesznek nehéz időszakaik
– összegez, és ha elsőre szemet is szúrhat ez a tudatosság, ízlelgessük addig, míg meg nem értjük: a bizalom és az őszinteség mindenek felett áll, ha kiegyensúlyozott gyereket szeretnénk nevelni.
Belső nőiség
– Olyan közegben dolgozom, ahol nagyon sok férfi van, sokan kérdezik, hogyan tudom megállni a helyemet nőként – folyatja a női lét témakörének láthatóan csöppet sem ingoványos területén. Ez a kérdés Beáta szerint nemcsak a honvédségre, hanem a teljes versenyszférára vonatkozik: a nőnek is ugyanúgy versenyképesnek kell lennie, mint a férfinak. Úgy véli, ebben már nemcsak az élethosszig tartó tanulásnak, hanem a személyiségfejlődésnek is több szerepe van. Hangsúlyozza: nem tudna száz százalékban konvencionális anyaként működni, az egészséges önértékeléshez szüksége van rá, hogy az anyai szerepek mellett máshol is ki tudjon teljesedni. Fontosnak tartja, hogy ne felejtsünk el nőnek lenni, másként. A nőiesség szerinte nem feltétlenül a külsőségekben rejlik.
Ha egy nő lelép a buszról, és a férfi a kezét nyújtja, hogy lesegítse, ott rejlik az igazi nőiesség: elfogadja, vagy férfias szerepben marad, és egy szimpla leszállást is megold egyedül
– magyarázza. Megkérdezem, ő mit tenne. – Kell a másik fél, egyfajta kontrapartner ahhoz, hogy nőként reagáljunk. Igen, azt hiszem, odanyújtanám a kezem – feleli.
Amikor misszióban van, nagyrészt egyenruhát, sportruhát visel. Itthon nem különös, Koszovóban viszont annál nagyobb jelentősége van annak az egy darab farmernek, amit magával vitt, és vasárnaponként felvehetett, amikor a tábori lelkész istentiszteletet tartott.
Már csak azért is ünnepnap volt a hét utolsó napja, mert ekkor lehettem civilben, és kibújhattam a katonai egyenruhából. Ott más, különös értéke van például a hajfestésnek, és annak az egy farmernek is sokkal inkább felértékelődik a szerepe, mint itthon.
Vizet inni és prédikálni
A hit kérdésével kapcsolatban is meghagyja a gyerekeinek azt a lehetőséget, hogy ők döntsenek, igaz, az „erkölcsi keretezéshez” egyházi iskolába íratta be őket, s ott kötelező hittanórákon vesznek részt. Ezeket az alapokat Beáta szerint azonban nemcsak a bibliai tanítások, hanem a bizalomhoz tartozó őszinteség és az egymás iránt gyakorolt tisztelet is jelenti, mindenféle felekezettől és meggyőződéstől függetlenül. – A kirekesztés egyre nagyobb méreteket ölt, és gyakran vezet tragédiához; ezt csak úgy lehet megelőzni, ha empátiára tanítjuk a gyerekeket. Itt jön a képbe, hogy úgy nevelünk, ahogy élünk. Mielőtt ítélkezem, megismerek, én is a saját bőrömön szeretem megtapasztalni a dolgokat. Előfordult, hogy tudtam, nem lesz pozitív élmény, de szeretek önmagamtól beledőlni a kardba – fejti ki.
A jóanya-dilemma
Sok csodálkozó tekintet és kérdés övezi, amikor fél évre elutazik a gyerekek nélkül. Ilyenkor mindig felmerül benne a kérdés: akkor jó anya, ha feláldozza magát a gyereknevelés oltárán, vagy ha azt tanítja nekik, hogy kiáll amellett, amiben hisz. Úgy gondolja, egy anya, aki huszonnégy órában csak a családjának él, de boldogtalan, sokkal nagyobb kárt okoz, mint egy olyan, akinek a munkájából adódóan időnként távol kell lennie. – Hangosan, olaszosan élünk, és hangosan éljük meg az érzelmeinket is, nálunk soha nem volt kertelés vagy hazudozás, hitegetés. A lényeg, hogy ne tartsuk bizonytalanságban a másikat. Nekik is azt szoktam mondani, hogy mindegy, milyen szakmájuk lesz, de fontos, hogy hivatásként éljék meg, és örömüket leljék benne.
A gyerekek tényleg olyanok, mint a tükör: ha én jól vagyok, ők is jól vannak. Szerintem boldog gyereket csak boldog anyaként lehet nevelni
– osztja meg hitvallását.
Néhány nappal később hallgattam csak vissza a diktafonra rögzített beszélgetésünket. Míg a hangfájl szavakban adta vissza a lényeget, nekem annak az egymást áldásosan támogató kettősségnek a képe volt a fejemben, ami a stratégia és a fantáziavilág, a katonalét és a gyöngéd anyai támogatás, az elvek makacs szem előtt tartása és az empátia rugalmassága tart egyensúlyban.
Szakál Adrienn
