Természet, vadvilág és tengerparti nyaralás

Szenegáli utazásunkon azt tapasztaltuk: itt nem siet senki, nem érezhető a stressz. A nyomor tetten érhető, ennek ellenére a szenegáli emberek őszinték és jókedvűek. Az útikönyvek biztonságosnak, könnyen utazhatónak jellemzik ezt a különleges afrikai országot, ott-tartózkodásunk nyolc napja alatt ez be is bizonyosodott. Főleg a vidéki területeken tapasztalható, hogy mosott ruhák tarkítják az utcát, a szél a műanyagszeméttel játszik, a háziállatként tartott kecskék, tehenek szintén az utcán keresik a betevő falatjukat. Ami számunkra megmagyarázhatatlan, hogy a hölgyek színesen öltözködnek, stílusosan, összhangban a kiegészítőkkel.

Vallás másként

Szenegálban a muszlim murid vallást gyakorolják, de vannak hamis fétisekkel operáló marabuk is, akik gyógynövényekkel, ráhatással gyógyítanak. Ami a mi kultúránktól teljesen eltérő: házasságkötéskor a vallási vezető a köpetét elkeni az ifjú páron, a vezető marabu így szentesíti meg a frigyet. A gyermekek a születésükkor egy kis bőrből készült, úgynevezett gri-grit kapnak a derekukra, mely a védelmet szolgálja.

Szenegálba eljutni nem is olyan egyszerű.

Budapestről induló repülőjárattal először Törökországba érkeztünk, majd újra a magasba szálltunk, hogy hét óra múlva Dakarban, Szenegál fővárosában landolhassunk. Ezután tovább utaztunk Saly irányába, majd egy kialvatlan éjszaka után vadlesre indultunk. A Bandia vadasparkban orr­szarvú, zsiráf, zebra és varacskos disznó várta, hogy lefotózzuk.

Egy struccmadár a jobb fénykép reményében még utánunk is futott. Az eseménydús nap után a másnapi fővárosi látogatásra készültünk. Dakar építészetére jellemző a gyarmati korból megmaradt épületek sokasága éttermekkel, üzletekkel tarkítva. Elhaladtunk az elnöki palota mellett és a Leopold Sedhar Senghor sétánynál is. Városnéző sétánkat Afrika legnagyobb családmodellszobránál kezdtük, melyet észak-koreaiak építettek népköztársasági stílusban. Azzal a különbséggel, hogy a dolgozó nőt – erre a térségre nem jellemzően – lenge ruhában ábrázolták, s ez nagy felháborodást keltett. Délután a rabszolga-kereskedelem egykori helyszínére, a Gorée-szigetre látogattunk, amely nagyon megérintett minket.

Az óévből még két nap volt hátra, így egy könnyedebb programon vettünk részt: madárlesre mentünk a Saloum Delta Nemzeti Parkba. Baobabfák, mangroveerdők és temérdek madárfaj otthona ez a terület. 

Afrika elmaradottsága, szegénysége a vidék környezetében még szembeötlőbb. Csoportunk adományokat vitt négy különböző etnikumú törzsnek. Először egy serer közösség vendégszeretetét élvezhettük. A nagyon szegény, puritán körülmények között élő emberek szeretetteljesen tessékeltek be minket, hogy megismerjük mindennapjaikat. Többek között elmesélték, hogy a feleségek, hogyan osztoznak meg egy férjen, kinek mi a feladata. 
A fergeteges szilveszter után nem sok pihenésre volt lehetőség, kora délelőtt Toubába utaztunk. Itt található Nyugat-Afrika leghatalmasabb épülete, a lélegzetelállító Nagy Mecset. Megérkezésünkkor imára hívták a hívőket, amihez a helyi idegenvezetőnk is csatlakozott. Ezt az időt mi is kihasználtuk a különleges építészeti megoldások dokumentálására. Így sikerült megörökítenünk a Dzsudzs Madárrezervátum különleges madarainak vonulását. Csónakunk siklott a vízen, eggyé váltunk a flamingókkal, pelikánokkal, kormoránokkal, gémekkel. Ezen a napon is ajándékokkal megpakolva meglátogattunk egy helyi mauritániai hagyományőrző családot.

Csillagos ég

Afrika minden perspektívából érdekes. Saint-Louis szigetét lovas kocsin jártuk be, megtekintettük a portugál és francia hódítók épületeit, és érdekes látnivaló volt a halásznegyed is. A kocsikázás után ellátogattunk a Lompoul-sivatag homokdűnéi közé. Először itt szenvedtük el az afrikai éghajlat ingadozását. Megérkezésünkkor a sátorban negyven fok várt, viszont éjszaka 18 fokban kellett tisztálkodnunk.

A mesés csillagos ég azonban mindenért kárpótolt minket. Az utolsó napi programunk is tartogatott számunkra meglepetést. Láthattunk egy egyedülálló, rózsaszínű tavat, mely egy különleges algának köszönheti színét, és csupán néhány található meg belőle a világon. Az izgalmakat fokozva raliztunk a homokdűnék között, ahol a Párizs–Dakar versenyzői is jártak. A mi afrikai kalandunk itt véget ért, és lélekben felkészültünk a csaknem tízórás éjszakai utazásra.

Becsi Etelka