A tégla nemcsak az épületek, hanem a történelem stabil építőköve is

A múlt évszázadok üzenetét hordozzák azok a bélyeges téglák, melyeken Jézust, koronákat, címereket, életfákat, szíveket, halakat, madarakat örökítettek meg az utókornak az egykori téglaégetők. E téglák nagy tömegű gyártása a török idők óta vált általánossá. A téglák jellel való ellátása is javarészt ettől a korszaktól kezdődött el. 

2007-ben néhány lelkes bélyegestégla-gyűjtő hazánk településeiről egyesületet alapított Bajon. Közös célként ipartörténetünk e fontos építőelemének megőrzését és megismertetését fogalmazták meg. A napjainkra több mint kétszáz főre növekedett gyűjtői közösség eddig 14 téglatörténeti kiadványt szerkesztett. 2020 őszén Földesen is gazdag kiállításon láthatták az érdeklődők a bélyeges és rajzolt téglagyűjteményeiket, a talált téglaritkaságokat, az egykori gyártóeszközöket. 

Megyénkből nyolcan tartoznak e gyűjtői közösséghez, köztük a Földesen élő Gyenge József. A Fő utcán álló házának udvarán és a lakóépület ereszaljaiban méteres magasságban, és külön fedett bemutató színben található az a több mint 1800 bélyeges tégla és számolatlan múltidéző tetőcserép, amelyet a most 55 éves Gyenge József az eltelt két évtized alatt összegyűjtött, felkutatott. 

Beleszerelmesedett a téglákba 

– Egy véletlen találkozásom volt a régi téglákkal húsz évvel ezelőtt. Józsán dolgoztam egy lakóház fűtését építve, amikor a háziúr megmutatott egy 1770-beli győri bélyeges téglát, melyet a kandallójába épített be. Olyan szépen beszélt a régi korok tégláiról, hogy akkor beleszerelmesedtem a téglákba. Ebbe a legegyszerűbb, de mégis sokoldalú építőanyagba, melyet sokfelé alkalmaznak a világban. Sokat olvastam a téglakészítésről, majd sok épületbontásnál elkezdtem gyűjteni őket. A bélyeges téglák lettek a kedvenceim, hiszen a szűkebb és tágabb környezetem, a Sárrét is gazdag lelőhelyet biztosított számomra. Ki gondolná, hogy egykor Bárándon négy téglavető működött? De szinte minden környező faluban dolgoztak téglavetők. Földesen szénporos téglákat égettek, melyből istállókat építettek. Bontásokból, istállókból, kéményekből, régi romokból származnak gyönyörű és egykori korok üzenetét hozó tégláim. A helyi óvoda építésekor a régi épület bontásánál az alapban nagyon szép, íves téglákat is találtam. De találtam Földes egykori jótevőjének, Kállay Lászlónak szignójával égetett téglákat is. 

A római korból is 

– Sok régi téglám van. Az 1660-as évekből Győr környékéről, főleg a jezsuitákkal kapcsolatosan vannak szép darabjaim. De a legszebbeket ezek közül a Felvidéken égették. Várnában járva egy római kori fürdő néhány tégladarabjához jutottam. Németországban, ottani munkám folyamán a Német-római Birodalom téglaemlékéből is kaptam. Ezeket mindig büszkén mutogatom azoknak, akik benyitnak hozzám, vagy be tudom csalni házunkhoz nézelődni. 

Az uradalmi központok, kastélyok, lakóházak, gazdasági épületek építőanyag-igénye óriási volt. Szinte minden akkori birtokos a saját jelzésével – címerek, monogramok, egyházi jelek, évszámok – égetett a saját uradalmában téglát. Később, a kiegyezés utáni ipari fellendülés következményeként a megépült modern és gépesített gyárak milliószámra ontották a téglát, jórészt kiszorítva az eddigi mezei, ill. boksás téglakészítést. Ez időtől kezdődően, felismerve a bélyegekben rejlő reklámlehetőséget, a gyár, a gyártó vagy éppenséggel a megrendelő nevével látták el a terméket. A téglabélyegek alkalmazása a második világháborút követően szűnt meg. 

Őrzi múltunk örökségét 

– Bajorországi munkahelyemre utazva sokszor megállok egy-egy nagy téglaépület előtt Budapesten. Elgondolom, mennyi tégla és annak alapanyaga, agyag kellett ahhoz, hogy ezek felépüljenek. És szerte az országban? Elhagyott bányagödrök emlékeztetnek a rengeteg munkával kitermelt és kiégetett sokmilliónyi és -milliárdnyi téglára. A gyűjtött tégláim szeretik a gondoskodást, a védelmet. Ezért is óvom őket, mert vannak köztük nem jól kiégetett példányok is. Bár lehet, hogy szándékosan nem égették ki őket, a faraghatóság miatt. Szeretném múltunk örökségét megőrizni, közkincsé tenni. Helyi értékként tervezek egy épületet felépíteni régi tégláimból, melyeket védve, kiforgatva építek be, hogy látni lehessen a rajta lévő bélyegeket. Cseretégláikkal e tervemben bizonyára segítségemre lesznek gyűjtőtársaim szerte a Kárpát-medencéből. Igazi boldogság: már egyik vejem is gyűjtőtárs, és kis ­unokámba is beleégettem a tégla szeretetét.

Péter Imre