„A pusztának van egy külön törvénye”

Sáfián László, a hajdúsámsoni pásztorember egyre népszerűbb nemcsak városában, hanem országosan is, hiszen a pásztorvilág hatalmas tudását birtokolja. A Napló pár évvel ezelőtt fedezte fel őt, akkor életéről mesélt: hetedik generációs juhász, családjával dolgozik a mindennapokban. Beszámolt arról is, hogy jártak a legelőjükön a Fülöp-szigetekről, Amerikából, Németországból, Kenyából, Mongóliából, valamint neves tudósok, kutatók is meglátogatták már őt. Dr. Molnár Zsolt botanikus, professzor bevonta Lászlót és családját több természettudományos könyv, dokumentumfilm elkészítésébe, például szerepelt a Pásztor­ének című természetfilmben, mely a Duna Tv-n is látható volt. 

Azóta – a város Év Közéleti Személyisége díja mellett – tavaly átvehette a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Arany Sándor-díját a mezőgazdaságban végzett kimagasló munkájáért. „Egy délután a legelőn Sáfián László juhásszal” 2021 egyik legsikeresebb tudományos filmje volt, melyet szintén dr. Molnár Zsolt készített. Erre Friderikusz Sándor is felfigyelt, s meglátogatta a családot a legelőn, majd stúdiójába invitálta a pásztort egyik műsorába. 

A legelő az élettere 

Sáfián László ezek után is ugyanúgy éli mindennapjait, ahogyan eddig. – A pusztának van egy külön törvénye. Vannak alapszabályok, melyeket be kell tartani, hiszen csak akkor lehet legeltetni – mondta, majd így folytatta: A legelőn csak akkor tudunk létezni, ha betartjuk: élünk és élni hagyunk. Hagyjuk megújulni a legelőt, nem legeltetjük túl, rendben tartjuk, az embereket felszólítjuk, hogy ne szemeteljenek, hiszen számunkra ez az élettér. Homokdombok vannak a területen, ezek külön törődést igényelnek. A pásztor­embernek rendben kell tartani a legelőt, ez a törvény – hangsúlyozta. Sáfián László szerint egy jó pásztorembernek tudnia kell, hol és mikor legeltet, s mennyi ideig vannak rajta az állatok. – Nem csak természetvédő szemmel nézem a gyepet. Tudom: ha például egy héttel túllegeltetek, akkor két hónapig nem kell rámennie a nyájnak, mert nem lesz mit ennie – avat be a fortélyokba a pásztor. 

Nem társas program 

Azt is megtudtuk, hogy a hivatalos legeltetési szezon Szent György napjától – április 24-től – november 1-ig tart. Ebben az időszakban mindennap kitereli a csaknem 550 egyedet számláló nyájat, egyetlen terelőkutyával. Kora tavasszal egy átlagos napon reggel 5 és fél 6 között indul el, kint tölti az egész napot, és este 8 után ér haza, de előfordul, hogy az időjárás ezt felülírja. 

– Van, hogy megoldjuk kint, az ég alatt – említette mosolyogva. Reggelijét elviszi a tarisznyájában, az ebédet pedig feleségétől, Ibolyától kapja kint a szabadban, vacsoráját már otthonában fogyasztja. Egyedül vagyok napközben, a legeltetés nem társas program. Az állat is azt szokja meg, hogy egy ember jár vele.– Nálunk nincs két egyforma nap, mindennap történik valami olyan az állatokkal, a legeltetéssel, az időjárással, ami tegnap nem volt – mutatott rá a pásztor, s megosztotta velünk azt is: lökte már földhöz villám. Magas feszültségű vezeték alatt álltam, és lecsapott. Mikor felültem, a birka már nem volt ott. A telefon megolvadt a zsebemben, szerencsére ennyivel megúsztam – idézte fel. 

Sáfián László azt vallja, a pásztor különös ember. – Az emberek nem biztos, hogy értik a világunkat. Valaki a legelő mellett elmegy, ránk néz, maximum annyit hallott rólunk, pásztoremberekről, hogy motyogunk. Azt gondolja, a bolond magában beszél. Eszébe se jut, hogy a kutyának vagy a birkának beszélünk, azonnal ítélkeznek felettünk. Ezek miatt furcsák leszünk, mert erről mi sem akarunk beszélni. Nekem az a legfontosabb, amikor kint vagyok, hogy legeljenek a birkák – zárta a beszélgetést Hajdúsámson pásztora. 

Dandé Melinda